Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csikós József: Látogatás Horváth János műtermében
bádogvödör -— akkora, mint egy kisebb söröshordó — gyorsan ereszkedik alá, surranva fogy a drótkötél a hengerről, de a vödör bádogtestét is hamar elnyeli a sötétség, s csak nagysokára hallatszik fel a tompa csattanás — most ért a vízhez. A kút van talán hetven méter mély is. Vize igen jóízű, ide járnak a környező házakból nemcsak ivóvízért, de az állatoknak is ezt a vizet viszik. A falu dombtetőn van, egy-egy háznál drága dolog lett volna a kútásás, így az egész községben csak néhány kút van. Összevissza talán három. S itt kezdődne a történet maga, amelyet vízmerítés közben Németh néni mondott el pár szóval. Valamikor nyolc-tíz ház használta ezt a kutat. Vize volt bőven, de nyáron hosszabb szárazság idején, éppen akkor, mikor a legtöbb víz kellett volna, gyakran megapadt a kút. Ilyenkor csak estétől reggelig gyűlt tele, s aki későn ébredt, már csak a zavaros, iszapos löttyöt húzta fel a vödörben. Ezért aztán éjjel mentek ki a kútra — de a lánccsörgés, vödörzuhogás felébresztette a többi házakból is a gazdákat, azok is odatódultak, s hangos lett az éjszaka a káromkodástól, szitoktól, már vízzel teli vödrök, kannák dőltek fel a civakodásban, mely nemegyszer fajult verekedéssé, s kevert vért a kút körüli tócsákba. — Mikor verekedtek itt utoljára a víz miatt? Németh néni kutat az emlékezetében. Nem tud évszámot mondani, s a választ sajátosan fogalmazza meg. Ezt mondja: — Amióta téeszben vagyunk, és a szövetkezet nagy istállót építtetett lent a völgyben, és ott motor húzza a vizet a kútból, nincsen hiányunk a vízben . . Vargaszeg nagyon kis község. Lehet, hogy sokmindenben hátrébb van szerencsésebb helyzetben levő társközségeinél. Boltja, postája, iskolája nincs. De valami alapvető dolog Vargaszeg életében is megváltozott. A vargaszegi kút körül nem folyik már több harc a víz miatt, nem zuhannak az elkeseredéstől, dühtől, nyomorúságtól, elvakultságtól és gyűlölettől keményre szorított öklök. Az élet megváltozott a vargaszegiek körül. S ez a változás kicserélt valamit az emberekben is. Erre kellett gondolnom ott a vargaszegi kút mellett, míg jót ittam a Németh néni kannájából kínált jéghideg, tiszta vizéből. A műterem különleges, érdekes világ. Sajátságos hangulata, atmoszférája van, s ezt a hangulatot, atmoszférát az alkotó teremti meg egyéniségével, alkotásaival. A látogató mindig izgalommal lép a műterembe, hiszen olyan „mű- hely”-be lép, amelyben nap mint nap születik, alakul az új, amelyben a művész tehetsége, erőfeszítése, munkája nyomán sajátságos megvilágításban tündöklik föl a valóság. Az érdeklődés, a festő ismeretlen világa utáni kíváncsiság ragadja magával a látogatót is, mikor Horváth János műtermébe bekopogtat, Horváth János fiatalember, 35 éves. 1954-ben végezte el Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát festő-rajztanár szakon, majd Sárvárra, később Kőszegre Takács István 125 Látogatás Horváth János műtermében
