Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Kulcsár János: Gellért-legenda, Három miniatűr, Megtartó mesék (versek)
Gellért: — Megméretett e nép, s reményre jónak ítélte őt az Örök Türelem, de én, az út végére ráhajló, vak pásztor, ma is visszhang tálán kiáltok, s a teljesség nagy szomja sír velem. Hallod? Pogány dalt kántál künn egy asszony. Szavát nem értem, de vadság buzog a dallamból... (Hol vagytok, angyalszárnyú, lelket zsongító latin psálmusok!) Figyeld, amint zavaros ívelése magasba kúszik, s újra lezuhan ... Walther: — Ne ródd fel, kérlek, bűnül, mert az asszony éneklés közben malmot hajt, uram! III. Krónikás: Vannak ország-teremtő évek: hullámverők hűségben, hitben, s vannak választott nemzedékek, melyek minden elhullott percért felelősek hetedíziglen. Vannak feszített ívű eszmék, s vannak keserű, be sem vallott tövisek mindazok szívében, kikből a dal repesve szállna, de forgatniuk kell a malmot. Szerencsés olvasóm, ki majd kigúnyolod botlásainkat, kinek könyvvé-fagyott betű a vágy, törekvés, lázadás, mely minket hajszol, vagy megingat, tudd meg: vállaltuk ezt a sorsot, bármily sokélű, szertelen, mert méltóbb minden esküvésnél, s erősebb, mint a szerelem!
