Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Kulcsár János: Gellért-legenda, Három miniatűr, Megtartó mesék (versek)
HÁROM MINIATŰR Bakfis a vonatablakban . . . Vékonyka blúzán besurrant a nap, s előcsempészett rezgő csillanással két pici, gőgre ívelt vonalat, a növő újhold két testvérke-mását. Nem moccant bennem táruló regény, de rám csapott egy piros kamasz-áram, s szikrát vetett az ujjaim hegyén. E miékek Hajfürtöt, leépet, préselt rózsát nem gyűjtök. Engem szomorít a mumiákba-zárt valóság, de őrzök egy-egy illatot mindenkitől, s ha tavasz lobban, feltámad minden szép szerelem kakukkfüvekben, nárciszokban. Mi, ketten Egymás kezéhez szoktunk. Egyszerű szerszámok szép, kifényesült hitével barkácsolunk 365 kopár, szabályos glóbusz-fordulatból csikó-percekre csengős örömöt. MEGTARTÓ MESÉK Hiszitek, vagy sem, mindegy: hajnalonként tenyeremből esznek az angyalok. Hozzám csörtet a Csodafiú-szarvas; két agancsán a Nap és Hold ragyog. Kedvem szerint szivárvány-hidra lépek, vagy sámándobbal űzök ördögöt, búvópatak titkán siklóm felétek, megvillanok a mennydörgés mögött. Hiszitek, vagy sem, mindegy már: ha józan bizalmát senki nem teríti rám, testem köré övezem a meséket, mint medvebőrt a vándor indián. 16
