Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Egy elfelejtett művész: Friedbauer Béla (1896-1945)

Az V. tárlaton — 1943. szeptember — két rajzzal (Menekülő anya, Ünnep bejövetele) és újabb olajfestésű önarcképével szerepelt. A Múlt és Jövő kritikusa, dr. Balázs György írja a kiállításról: „... Itt-ott ide is belopakodik egy-egy sötétebb árnyék az árnyak közül, melyek az emberiségre, a zsidóságra nehezednek. Jankai: Várakozók” c. képe, Lakos munkaszolgálatos képei, Göndör Vándorlások könyvéből és Friedbauer Menekülő anya c. képe, melyek közül a két utóbbi Abel Pann lengyel pogromképeit juttatják eszünkbe, az emberiségre és elsősorban a zsidóságra nehezedő szenvedéseket juttatják kifejezésre” (XXXIII. évf. októberi sz.).

FRIEDBAUER BÉLA: NŐI PORTRÉ

Itt kiállított önarcképe a fennmaradt művei közül a legjobb, legkifejezőbb festmény. Az üldözött, az emberiség szenvedéseit átérző művész lelkiállapota, magatartása leolvasható a félprofilban ábrázolt, vádoló tekintettel visszanéző önportréról. Sarokba szorított, az elkerülhetetlen véget látó, a veszéllyel szembeszálló, de azt legyőzni nem bíró áldozat megrázó önvallomása. Expresszív ecsetjárása, mélytüzű színei, plasztikus formaadása a tekintet szuggesztív hatását fokozzák. Ebben a képében jutott legmesszebbre azon az úton, melynek irányát Rembrandt, a sokat emlegetett nagy példakép mélységes emberségű művészete határozta meg.

79