Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Egy elfelejtett művész: Friedbauer Béla (1896-1945)

Utoljára az OMIKE „Téli kiállításán” szerepelt 1944 februárjában. Itt a két változatban is megfestett Ősz a zsidótemetőben egyikét és a Talmudisták című temperaképét mutatta be, melyeket a Múlt és Jövő kritikusa — (v-r-a) — együtt dicsér Scheiber Hugó „expresszionizmus dinamikájától telített” zsidótárgyú képeivel és közli a folyóirat az Ősz a zsidótemetőben reprodukcióját. A sötét fák foltjai rapszodikus sziluettekben rajzolódnak az égre. Egy-egy fatörzs, ág villan, alattuk sírkövek sorakoznak. Az említetteken túl családi vonatkozású képeit — anyja, apja, öccse portréi, két újabb önarcképe — lényegre törő tömör előadásmódjuk, megható emberségük miatt, kell kiemelnünk. Több alakos kompozíciói — például a Körhinta, Sírásók, Aszfaltozok — zaklatottabbak, megfestésük vázlatos. Figurái lendületes mozgás, gesztikulálás közben jelennek meg. Az élet és saját lelke nyugtalanságát vetítette ki rajtuk a festő.

Életének utolsó szakaszára így emlékezik Cziráki Lajos: .. Ezekben az

időkben (1943—44) egyre társtalanabbá vált és egyre gyakrabban keresett fel bennünket. A zsidóüldözések alatt szinte csak velünk barátkozott, megnyugodni jött hozzánk. Dolgozni nem volt ereje, sem belső nyugalma. A fasiszta terror embertelenségei nagyon megtörték, de reményét nem vesztette el.

Ha nem is emelkedett olyan művészi rangra, mint barátja, Derkovits Gyula, de igen sok emberséget hordozott törékeny testében. Talán nem volt elég ereje ahhoz, hogy visszafojtott élményanyagát elrendezze és maradéktalanul felszínre hozza, azzal a tisztult forradalmisággal, ahogy nagy barátja, Derkovits tette.” (7) Kommunista magatartása, igaz embersége, töretlen hite az új világ eljövetelében, érte folytatott harca és az eszme szolgálatába állított művészete olyan értékek, melyek halála után két évtizeddel is elismerésre, emlékének méltó megbecsülésére késztetnek bennünket.

Műveit nem őrzik múzeumok, szétszóródtak a világban Amerikától Ausztráliáig. Emléke egyre homályosodik, félő, hogy teljesen eltűnik az egyre k evesedé harcostársak elköltözésével. A Képzőművészeti Dokumentációs Központban sze- letnyi papíron ennyi áll: „Friedbauer Béla festő Derkovits Gyulával együtt jelentkezik felvételre a Képzőművészeti Főiskolán. A nyergesújfalui kolónia tagja, 1919.”

Szamuelyné Szilágyi Jolán tette meg az első lépést a tragikus sorsú jóbarát és müvésztárs emlékének méltó helyreállítása érdekében. A Magyar Forradalmi Művészet című kiállításon — Műcsarnok, 1957. — bemutatta Friedbauer két értékes munkáját, a Német fasiszták könyvet égetnek és Börtönben c. grafikáit. (9)

Ugyancsak Szilágyi Jolán írja: „Tavasszal (1963) Berlinben voltam és megmaradt kollégáim és elvtársaim még emlékeztek Friedbauerre. Számon tartják a német forradalmi csoport tagjaként. Ti. most kutatták ezt a területet a műtörténészek a német párt utasítására.” (2)

Egy szerencsétlen korban élő érzékeny idegrendszerű ember volt Friedbauer Béla, aki érzelmeire és szellemére hallgatva egyszerre akart művésszé válni és ugyanakkor megoldást találni a társadalmi gondokra, ellentétekre. Az élet olyan nagy kérdéseket vetett fel és parancsolóan várta a választ, hogy a válaszadás csaknem minden erejét lekötötte, csak egy kis rész maradt önmaga ábrázoló tehetségének kibányászására, kifejlesztésére. Energiái általános emberi segítség- adásra használódtak fel.

Szerencsésebb korban, nyugodtabb körülmények között, amikor nem kell sokszor szinte kilátástalan harcot folytatni az eszme megvalósításáért és létfenn80