Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Takács Imre: Suhancok (regényrészlet)
legidősebb. Innen volt a felnőttes modora is. Tizennyolc éves volt, mint én, de már régen kereső ember, vagy inkább csak megöregedett gyerek? Szolgált parasztoknál, távoli falvakban is, az idézett esztendőiben pedig kisegítő ibéres volt már az uraságnál. Na hiszen ő szívesebben ment volna önkéntes katonának, de nem engedték, szükség volt a keresetére otthon. így is a háborútól várta a szabadulást, a joíbb világot. Valamelyik faluiban, ahol szolgált, összeismerkedett olyanokkal, akik Németországiban dolgoztak, s mindannyian biciklit és drága ruhákat hoztak haza a keresetből. — Meglátjátok, ha vége lesz ennek a háborúnak, mindegyikünknek motorja lesz, vagy talán még autója is — mondta Pali. A túlságos becsülettel elszívott csikktől a hangja rekedtes volt. —• Én akkor egy csónak-autót választok — szólt a Csóka gyerek —, azzal a Balatonra is lehet menni. — És meg se kell állnod a parton — mondtam. — Egyenest be a vízbe! •— Az ám, pajtás, zuhé a vízbe, teljes gázzal. — Hanem akkor hogyan fürödsz meg? — kérdezte Gál Csókától. — Hogyan fürdők? Mosakodni itthon is léhet, nem? Az lesz abban az élvezet, hogy repeszti az ember a hullámokat. — Csakhogy ezek a németek is elegen vannak az autókhoz —• szólt Gál Pista. — A motorbicikliseknek is egy kerék jut csak, a gépkocsizóknak meg egy csavar. Mit csinálsz, ha neked csak a ponyvából jut egy darab? Akkor csak a kenderáztatóiban tudsz csónakázni, ha anyád ki engedi vinni a mosó- teknőt. — Marha vagy te — indulatoskodott a Csóka gyerek, — a németek percenként csinálnak meg' egy kocsit. És egy napban is hány perc van, tudod te azt? — Elolvastad talán a Signalt a patikában? — Kell nekem a képeslap, mikor itt mentek el? Úrnak mernéd csak őket szólítani, mind géppel jár, és ért is a géphez valamennyi. — Mi gépet látsz itthon — mondtam Gálnak —■, legfeljebb az uraságnál azt a lennyűvőt. Azit is ők csinálták. Erre Pali is tűzbe jött: —• De milyen okosan csinálták meg! A len minden szálát kitépi, a gazt bennhagyja... — Biztos megvan annak a módja •— mondta Gál —, csak a gyenge eszetek nem fér hozzá. •—■ Ó, falán a te gyönyörű eszed hozzáfér! — Hát ha egyszer megmagyaráznák, tudnám ... Erre nagy nevetés lett. A Csóka gyerek fölállt ültéből, hogy jobban haho- tázhasson, térdét is csapkodhassa. — Az intéző se ért hozzá — mondta Pali. —• Hát akkor csak essetek hasra előttük — mondta Gál, de mivel ezt nem érezte elegendőnek, hozzáfűzte: — Miattam meg elmehetnek az anyjukba, a csodálatos lennyű vő géppel együtt. — Te beszélsz így — hangoskodott erre a Csóka gyerek —, hiszen apád pirostojásit osztogatott nekik, ezt elfeledted? •—• Mikor? —• Negyvenegyben. Amikor a szerbekhez vonultak itt. — Édes komám, annak már három éve. És akkor még élt a Jani is, tizedes volt. 11
