Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Takács Imre: Suhancok (regényrészlet)
— Ja, (ha te úgy számítod — mondta elgondolkozva Barkó Pali —, hogy ha valamiért meg kell halni egy-két embernek, akkor már egye fene ... Ügy ezek is mehetnének már mind visszafelé, mert meg tudnád nekik mondani, hogy melyikük pusztul el a fronton? — Már úgyis csak itt látod őket menni — szólt Gál Pista, és föltápász- kodott az árokpartról. Majd a hozzá legközelebb álló kisebb gyereken töltötte ki a mérgét. — Mit bámulsz itt? Siipirc haza anyádhoz, te töpörtyű! A gyerek elmosolyintotta magát, és elhúzódott egy fával arrébb. Gál Pista meg fölkapott egy göröngyöt, vagy csak úgy tett, ahogyan a kutyákat is szokták rezzegetni ezzel a mozdulattal, és erre a Sipos Pista fia a futást választotta. A lucernásokon ment befelé, s csak mikor a dóbástávolságon túl volt, akkor mert csúfolódnd. — Gá, liba, gá. Gá, liba gá. Li-li-li-li, li-li-li-li, li-li. 6 Palival mi Vánhely felé 'indultunk el a postaúton, a gyalogút föntebb ágazott le róla, be az utcába. A gyalogúton túl az uraság földje volt már, belül pedig a Varjú-rét, az emelkedőt kettőbe vágó kertaljáig. A gyalogút megvékonyodott a rét végében, .mert sokan, ha sáros idő volt, a Paliék udvarán mentek végig. Akkor még a Paliék laktak székül. Volt hátul egy kis kertajtó, legtöbbször tárva-nyitva. A Mariska néni tyúkjainak is jó volt ez, néha az egész határt lakták, vagy ahogy a Varjúék erről vélekedtek: néha az egész határt (bitorolták. Paliék háza ONCSA-ház volt. A sok gyerekért segítséget kaptak az államtól. Azideig Pásztorék laktak az utca végén, s Rozi néni bizonyára örült a változásnak, hisz az új ház árnyékot tartott nekik, nem fújt be az ószél olyan nagy erővel a konyhájukba. Paliék meg jól érezték magúkat itt a falu végén. Az ONCSA-ház árnyékosabb volt magában is, mint a faluban lévő házak általában. Hatalmas padlása volt. az ereszalja is széles, és mivel kétszobás volt, a déli fekvésű kisebb szobát melegen tudták tartani kevés tüzelővel. A konyha előtt meg tornác volt, amit aztán verandának alakítottak át később. Mi abba a szabóba mentünk Palival, amelyben nem fűtöttek, bár a Pali ott aludt egyik öccsével egész télen. Nem is volt. más a szobában, csak az egy ágy. No meg a Pali sok gönce, ami aztán betöltött minden sarkot, de amikor (beléptünk, a padlót is. A Pali négy kisebb testvére rumlizott bent. A két fiú, megvadulva talán a reggel látottaktól, Pali új alkotásán, a deszkából esz- kabált repülőgépen veszett össze. Egyik a farkát fogta, másik a propellerjét, s bizonyára húzták-vonták egymástól, mielőtt benyitottunk. És a gépnek nem is történhetett addig semmi baja. De amikor minket megláttak, s a lányok is kiabálni kezdték, hogy: megálljotok, most megmondunk benneteket! —• a két gyerek ugyanabban a pillanatban engedte el a zsákmányt, így aztán az meglehetősét koppant a piszkos padlón. A farészek urasági méretezése folytán a gépnek nem lett baja, de a drótból eszkabált futószerkezet — éppen a nagy súly miatt — tropára ment. Ügy látszott, hogy nem ilyen leszálláshoz volt beállítva. Valójában meg semmilyenhez, mert a mű csak hasonlított a repülőre, de nem modell volt; Pali arra szánta, hogy egy dúcot szerez majd hozzá -valahonnan, és arra szereli föl. S akár lentről fúj a szél, akár föntről, meghajtja a nemzeti színűre festett kis propellert. Éjszaka is hallani lehet majd. ahogy pörög. 12
