Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - Vágási Imre: A bakter és az idegen (elbeszélés)

azt mondták, hogy biztosabb még egy kis ideig eltűnnie. Itt nyugalomban lesz, azt mondták. Ez az öreg, ez csak hadd beszéljen, biztos ilyen volt akkor is, amikor nem ilyennek kellett volna lennie. Úgy érezte, hogy figyelik.

Hirtelen hátrafordult, az öreg állt mögötte, ugyanolyan sapkában és kabátban, mint ő, és nézte. Felüvöltött:

— Mit akar! Tűnjön el! Ne nézzen, tűnjön el!

Lassan csillapodott le, mintegy felfogta, hogy csak az öreg néz rá, senki más, az öreg, akivel benn is volt, aki helyett ide kijött fogadni a vonatot... lassan lecsillapodott, a sínek felé fordult.

— Majd én — hallotta az öreg hangját, odaadta a zászlót, bement. A bakter megigazította a kabáton a szíjat, feljebbtolta sapkáját:

. — Majd én. Ehhez tudomány kell. Nincs idegük ezeknek még egy vonatot sem várni. Ez nem olyan, mint Pétert és engem nekiirányítani az orosznak, vagy kiosztani nekünk a vaskeresztet. Tudomány kell ehhez, nagy-nagy tudomány, ahogy az ember áll, és a vonat elszalad mellette.

48

ZÄGON BERTALAN: WARTBURG