Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Rácz Zoltán: Meglelni szépséged (vers)
Rácz Zoltán: MEGLELNI SZÉPSÉGED Hogy megérts, le kell görnyednem érted, háttal a szökkenő jegenyéknek s a kis dolgok iránti alázattal meglelni szépséged. Angyalszájú virág, rétek énekese, szelek táncosa — pipitér. Szemben a szökkenő jegenyékkel — hová már illatod sem ér fel — madarak röptét kutatom- spirálként csavargó utakon, hódító szőnyeged puha bolyhain fekve — pipitér. Most mély az ég s közel a föld. Talán a jégkorszakból örökölt magány talált meg engem, huzatos várrom fütyül felettem, törmelék hull a falak alól, hisz ledőlnek egyszer ■— pipitér. Belém még nem markolt így e csoda: pattog az elmúlás konok ostora, körülfonódik s nagyot ránt szívemen ez az ifjúságomtól idegen csend. Csak te biztatsz angyalszájú, égre nevető — pipitér. Sziklát, falakat szétmos az eső s már nem talál mást a nyomkereső turista, mint egy jelzőtábla kegyelethirdető, fakó-sárga szövegét, mely mint magányos ékirat titkot takargat — pipitér. De te, tavasszal s minden nyáron végigszaladsz a zöld határon s fehér fiaid elhullajtva a gyökérverés józan parancsa szerint, pufók kis arcod aranyát villogtatod ■— pipitér.
