Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Kulcsár János: Táj - emberekkel, Sándorházpuszta balladája, A 109-es őrház, Rábcaparti vasárnapok, Seregek útján, Tihanyi roráté, Himnusz a hűségről (versek)
Kristály-törvényű Egyszerűség, maradj velem, s ha sorsomat sötétben-kúszó férgek ássák, kenyér helyett is add a hűség mindennapi megújulását! Kórus: Üdvöz légy közöttünk, Forradalom! Nehéz testű anyád, a Munka, mitőlünk fogant téged és szült a vicsorgó gyár tövében képünkre és hasonlatunkra. Heródes-arcú pénzkirályok földjén csempésztünk szívről szívre, babusgattunk tiltott dalokkal, s etettünk kérges tenyerünkből mindig-megkoplalt falatokkal. Költ ő: Üdvöz légy, szerelmem: Forradalom, végső ítélet-hirdető, te, ki tűzzel jössz, ha szégyenét s alázatát a kor kinőtte. Lépted alatt roppant a Gőg gerince, bár takarta volna aknamezővel, szétlőtt házzal, gonoszul 'vízbe-döntött híddal . . . Jöttél, világot ostromolva, gyulladt szemű rongyosaiddal. Kórus: Minden ép téglát összeszedtünk. Gödröt ástunk a törmeléknek, s a megrontott búzamezőkön szántó-vető igába fogtuk a gyilkossá vadított gépet. Költő: Üdvöz légy, szerelmem: Forradalom, ki úgy hajolsz fölém naponta, mint áhítatos szerzetes lelkére a barokk Madonna! Kristály-törvényű Egyszerűség, maradj velem, s ha sorsomat sötétben-kúszó férgek ássák, kenyér helyett is add a hűség mindennapi megújulását!
