Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - Kulcsár János: Táj - emberekkel, Sándorházpuszta balladája, A 109-es őrház, Rábcaparti vasárnapok, Seregek útján, Tihanyi roráté, Himnusz a hűségről (versek)

Költő:

Üdvöz légy, szerelmem: Forradalom, te múlhatatlan művű isten, ki nem várod, hogy útadón a szemforgató áhítat hazugságot s virágot hintsen, kit bennünk le nem ronthatott papjaid bűne, gyász-napok emléke, hivek árulása, kiért halni tudnék, ha szól harsonáid zengő hívása, mellyel apámat harcba vitted . . .

— Mindenható Forradalom, bocsásd meg a mi vétkeinket!

K ó r u s:

Mint fák törzsén a kés nyomát megőrző sebhely nő a fával, tanulsággá tágul a bűn kérgesedő iszonyatával.

Ez már az alkotás kora, s gyökerét, mely gyümölcsöt éltet, nem tékozoljuk el soha: a fegyvert és az emberséget.

VÉRTESI PÉTER: LEÁNYFEJ (RÉZKARC)