Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Kulcsár János: Táj - emberekkel, Sándorházpuszta balladája, A 109-es őrház, Rábcaparti vasárnapok, Seregek útján, Tihanyi roráté, Himnusz a hűségről (versek)
RÁBCAPART1 VASÁRNAPOK Tizenhat év, nagyléptű álmok, kamillaszőke nyár, zsongó szerelmek, visszaváltott ígéretek, örök barátság, határtalan határ, könyöklő bokrok lenn a parton, csupa szín, csupa élet és úgy csillant minden felcsapó hal, mint egy jóízű nevetés. Tizenhat év, őszinte, lelkes, mohó tündérvilág! Tornácok titka, esti fények, magabiztos, vad vélemények és ’végtelen viták. Első vers, első cigaretta, s az első nyári kereset. . . Hozzád hajlom, kamaszkor, vissza, ha nagyon szépet keresek! SEREGEK ÚTJÁN Róttuk a sűrű éjszakát, mely úgy tapadt ránk, mint a vályog. Távoli rőzsetűz szagát hozták hömpölygő köd-uszályok. T apintható volt már a csend, visszhangja kelt a szívverésnek, csak egy-egy sziklaperemen csaholtak ránk elszórt lövések. Ott próbáljak a végzetes kaland után utat találni nyugat felé az Ezredes szétvert, szakállas banditái. Arcunkat, sapkánk csillagát didergő harmatcseppek mosták . .. Borostás, elnyűtt katonák: mi voltunk Jog, Rend, Bizonyosság. Csizmában háltunk, perceket, ha már agyunk is égni kezdett, s néha napokig éhezett az egész karhatalmi ezred.
