Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László: Győri színházi esték
újabb szörnyűséges káromkodással kitört az asszonygyűrűből, hogy egy pillanat múlva a kisbabával térjen vissza. Meglóbálta a feje fölött, mire az asszonykor egymást taposva bomlott szét körötte, hogy kikerülje a halálos csapást. Pedig nem nekik szánta. A hordó fenekére csapott irtózatos erővel, nem egyszer, sokszor egymás után. Aztán a fenék-dongák recsegni kezdettek, míg végre egy roppanással a középső rész betört és a roppant erővel kiömlő piszkos-barnás lé úgy freccsent apám arcába, hogy az vakultan tántorodott hátra. Mire kitörölgette a szemét, a murd nem volt sehol. Csak a szétroncsolt fenekű hordó előtt volt egy barnásvörös folt, mintha éppen elpirult volna az aranysárga homok. Akkor már senki sem sikoltozott, és ebben a némaságban vettük észre, hogy elhallgattak a fegyverek is. Az elmúlt év színházi bemutatóit részben azok az előadások határozták meg, amelyekkel Shakespeare és Madách szellemének, alkotó géniuszának hódoltak. Nem volt olyan színház az országban, amelyik valamiféle formában ne emlékezett volna e két drámaíróra. Az is természetes, hogy a shakes- peare-i alkotások bemutatása nemcsak hódolat volt, hanem egyúttal színházi siker, talán legtöbb esetben sikeres kísérletezés is. Ehhez a kísérletezéshez nagyban hozzájárult a Royal Shakespeare Company magyarországi játéka, amelyik modem feldolgozásiban és megformálásban igyekezett a XX. századi néző elé állítani az angol drámaíró képviselte eszméket. Ez a kísérlet szinte színháztörténeti összegezés volt: korok, ízlések mértéktartó átvétele, de egyúttal korunk színiházi kísérleteinek okosan megszűrt eredménye is. Ez a látott eredmény tette lehetővé a Nemzeti Színház új Tragédia előadását is, amelyik a mű történelmi tablószerűségével szakítván a dráma gondolatiságát állította a bemutató középpontjába. Madáchra emlékezni legméltóbban — valóban — Az ember tragédiájával lehet. Egy vidéki színháznak azonban méltóképpen reprezentálni a szerzőt és a művet nagy feladat. Hiszen nemcsak az eddigi hagyományos rendezői koncepciókkal kell megküzdenie, nemcsak egy minden korszerűséget biztosító színpad szükséges hozzá, hanem nagy színészgárda is, hiszen minden kis szerepre nagyszerű művész kívántatik. Győrött a Kisfaludy Színház a Madách-évforduiót — kissé megkésve — új magyar darabbal ünnepelte. Felkai Ferenc Madách című színműve előadásról előadásra növekvő sikert jelentett. A siker mellett azonban viták is gyűrűztek, és ezek a viták óhatatlanul a végső kérdéshez jutottak: milyen hely illeti meg a művet napjaink magyar drámairodalmában? Felkai Ferenc nehéz dologra vállalkozott, amikor a magyar drámairodalom egyik legnagyobb alkotójának életét igyekezett a színpad keretei közé Virág Márta Felkai Ferenc: Madách 107 Győri színházi esték
