Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: A művelődési otthon-mozgalom
A sok községű megyékben tehát még akad tennivaló, de bizonyos, hogy nem várat magára sokáig az az idő, amikorra minden községünknek lesz művelődési otthona: száz százalékos lesz az ellátottság. A művelődési otthonok jelentős anyagi értéket képviselnek. Az építésükre fordított állami támogatások és a helyi erőforrások összegei hű kifejezői szükségességüknek. A feladataik is nagyok. Ezért is foglalkoznak oly sokat velük a különféle sajtóorgánumok. Közismert tény, hogy a falusi művelődési otthonaink működése nem kielégítő: hatókörük kicsi, a lakosság alacsony százaléka látogatja rendszeresen. A helyzet megváltoztatása sürgető feladat. Ehhez kívánunk hozzájárulni, amikor mi is napirendre tűzzük a művelődési otthon kérdését. (Első közleményünkben vázlatosan áttekintjük a művelődési otthon-mozgalom kialakulását, majd hozzákezdünk a működésük vizsgálatához, elemzéséhez.) A művelődési otthonok kialakulásának történeti folyamata A művelődési otthonoknak, mint az emberek művelődési törekvései kereteinek, gyökerei a reformkorig nyúlnak vissza. Fejlődésüket a művelődési vágy táplálta, teljes kibonták ozásuk at pedig az 1945-ben bekövetkezett fel- szabadulásunk tette lehetővé. A reformkor nemessége Széchenyi kezdeményezésére országszerte kaszinókat hozott létre, melyek hamarosan az erjedő magyar szellemi élet művelődési és politikai vitafórumai lettek. A példa, főképpen pedg az összefogás szükségességének felismerése, a polgárságot, sőt a parasztságot is hasonló egyesületi keretek létréhozására késztette. Az Olvasó Társaság, az Olvasó Kör és egyéb néven szerveződött művelődési intézmények a magyar közművelődési intézmények csírái. A tagság a saját pénzéből hozta ezeket létre. Helyiségeiben olvasgattak, beszélgettek: művelődtek. A szabadságharc leverését követő nemzeti elnyomás, ,,az abszolutizmus kora” visszavetette a reformkorban megindult szellemi fejlődést. Az uralkodó osztály megalkuvása, a tömegek tudatos félrevezetése volt a korra jellemző. A haladó írók és művészek azonban igyekeztek ébrentartani a nemzetet. A sötét korszakban az írók legjobbjai vállalták a nép nevelésének szerepét. Arany, Tompa, Jókai járt az élen. A szervezkedést tiltotta a kormány, több olvasó kör mégis tovább működött: pezsgett bennük az élet, a vita és a folyóiratolvasás. Megnyíltak a színházak is s folytatódott az olvasó könyvek kiadása (Vasárnapi Könyvtár 30 kötete), társadalmi és irodalmi emlékünnepsé- geket rendeztek s Táncsics szervezésében még március 15. évfordulóját is megünnepelték 1860-ban. A kiegyezés után az Eötvös-féle iskolatörvény megadja a népnevelés jogi alapját. Állami elemi iskolák alakulnak s a kultuszminiszter mindent elkövet, hogy a közoktatásügy társadalmi üggyé váljon. Előtérbe kerül a felnőtt- oktatás. A nagyfokú analfabétizmus csökkentése sürgető feladat. Túrr István kezdeményezésére népoktatási körök szervezőidnek az iskolázatlan tömegek oktatására. Eötvös 1870-ben külön jutalmat biztosít a tanítóknak a felnőttek eredményes oktatásáért. A tanítók lelkes munkája nyomán jelentős számban tanultak meg a felnőttek írni, olvasni. A honvédelmi miniszter engedélyével a polgári tanítók a laktanyákba is bemehettek tanítani. Az állam négy évig tartotta kötelességének a felnőttoktatás anyagi fedezetének előteremtését. A 94
