Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - FIATALOK (Versek) - Szabó Lajos: Jó szó és emberség
SZABÓ LAJOS JÓ SZÓ ÉS EMBERSÉG Szemei összeszükülten ültek a jegenyék során, hangja rekedt volt már, mint őszi varjaké, tétován mozdult, kapába kapaszkodva, mint ki tudja, az nem hagyja el soha, s mondta: Másként kéne élni itt a dombok alján. Több jó szóval és emberséggel — talán még lehet! Világ fordulásokban születnek hősök s halottak is. Az élő emberek hangtalan csontvázként járnak a fénytelen mezőkön, s kínok hullámzó, remegő vetéseiben. Jó szó és emberség! hogy a munkába induló napok alatt a betakart sebeket ne marja, csak gyógyítsa a szelíd, nyári nap. A hajnali esők elsimítsák, zúgó záporok tisztára mossák e lélek-formáló idők minden szennyesét. 11962)
/
