Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - SZEMLE - Két vélemény Weöres Sándorról - I. Weöres Sándor: Tűzkút (Kulcsár János)
SZEMLE KÉT VÉLEMÉNY WEÖRES SÁNDORRÓL I. Weöres Sándor: Tűzkút Weöres Sándor még mindig nem békült meg a világgal, amely ellen egy emberöltővel ezelőtt megkezdte a maga csöndes gerillaháborúját. A világ ugyan sokat változott a költő hadüzenete óta; bukfencet vetett, megfürdött saját vérében, majd megtisztulva — és talán véglegesen — újra talpraállt, de a jelek szerint mindez már nem változtathatja meg Weöres költői alapérzését. Verseinek tanúsága szerint korát ma is zavarosnak, értelmetlennek tartja, idegenül mozog benne, otthontalannak érzi magát. Nem véletlen, hogy Tűzkút című új kötetét a következő szavakkal vezeti be: ,,— A negyven évnél hamarább érkező III. évezrednek küldöm könyvemet, nem sejtve, meddig őrzi meg és kedvére való-e, de bizakodva, hogy rácáfol a Menschendämmerung próféciára; és remélve, hogy nem pesszimizmust és nihilizmust lát ez írásokban, inkább kacag a spiritusz- csempészeten, amit a szellemi szesztilalomnak már véget ért időszakában űztem, s ugyanazzal a derűvel néz vissza öreg szemembe, mint én előre az ő kedves fiatal szemébe.” Az előszó további részében hangzik el még egy és más a „kommunisztikus” ember hívásáról, az egzisztenciális énnek szociálissá való átrendezéséről, a gyümölcsöző munka igenléséről, de a kötet egészét látva, az olvasó kénytelen bizonyos fokig kételkedni ezeknek a szépen formált mondatoknak a komolyságában. A versek túlnyomó többsége — tündöklő formai gazdagságában — szinte kizárólag az irodalmi köztudatban élő Weöres-mítoszt van hivatva szolgálni, azon alig-alig mutat túl. Éppúgy ez tükröződik népzene ihletésű rövid dalaiból, mint a Fairy Spring gyermekded illetlenségeiből, vagy az Átváltozások harminc parnasszista stílusú szonettjéből. Az 1947—1956 között eltelt kilenc esztendő, a kényszerű hallgatás évtizede, lélektanilag elfogadhatóan indokolhatta a költő befelé-fordulását, de mióta ebből a szürke burokból kiröppentek a Hallgatás tornyá”-nak színes pillangói, meghódítván nemcsak az olvasóközönséget, de zászlóhajtásra késztetve a kritika jelentős részét is, azóta végképp érthetetlenné és értelmetlenné vált ez a fajta emberi és költői magatartás. Weöres új kötetét várta a verseire rákapott új olvasóközönség, és vártuk mindnyájan, költészetének régebbi ismerői. A szenzációk kedvelőiben még csak fokozódott a várakozás az Új írás 1964. februári számában megjelent Antik eklogája miatt. Ez a színvonalában közepes, de tartalmában csak vitathatóan erkölcstelen vers olyan dühödt ellenkezést váltott ki egy szemforgató moralitásáról közismert társadalmi réteg körében, hogy a könyvesboltok már eleve biztosra vehették: az új Weöres-kötet eladása nem okoz majd fejtörést. így is történt. Itt van hát a Tűzkút, bárki meríthet belőle; sajnos, bárki bármit, amit csak akar. A haladó törekvések iránti rokonszenvét akarja nyilván demonstrálni 118
