Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A Szentivánéji álom értelméről
Színpadi rendezésein is látszik problematikussága, mert a rendezés munkáját irodalomtudományunk kellően nem alapozta meg. Ezek előrebocsátása után, mint már korábban utaltunk erre, most már a mű szereplőin keresztül közelítjük meg a darabot, és bennük keressük a kulcsot a shakespeare-i értelmezéshez. Az a meggyőződésünk, hogy maga a mű eredetije a leghitelesebb, legmegbízhatóbb tanú önmaga felől, hiszen Shakespeare ebben realizálta mondanivalóját. A bizonyító részeknél az 1823-as kiadás után készült év nélküli philadelphiai kritikai angol nyelvű kiadásra (23) támaszkodtunk, de idézeteinket Arany műfordításából vesszük (24). A szereplők megragadása érdekében — eléggé iskolás módon — kénytelenek leszünk a cselekmény fonalát követni, még akkor is, ha további fejtegetésünk megértésének alapját a mű ismerete képezi. Az első felvonás cselekménye különösebb interpretálási problémát nem jelent. Az első színben Athénben vagyunk, Théseus palotájában és megismerkedünk magával Théseussal, Athén urával, és az amazon-királynő menyasszonyával, Hippolytával és egy jelentéktelen mellékszereplővel, az ünnepély-rendező Philostrattal. És mindjárt nyomukban Egeussal, Hermia atyjával, Lysanderrel és Demetriussal, akik udvarlói Hermiának, akik közül Hermia Lysander szerelmét viszonozza. A darabnak ezek a szereplői tehát mind az ún. emberi szereplők világába tartoznak. Egészen szabvány esetek. Személyükben is és tevékenységükben is. Athén ura esküvőjére készül, Egeus panaszt emel leánya engedetlensége miatt, akit Athén ősi törvényeivel próbál az apai szokások megtartására kényszeríteni. Helyzetükben semmi rendkívüli nincs, csupán az a pszichológiai probléma merül fel, hogy Hermia miért éppen Lysandert szereti és nem Demetriust, aki az apa szemével nézve még különb is Lysandernél. Hermia viszont nem az apja szemével nézi szerelmét, hanem a sajátjával. Egeus szerint lányát Lisander szerenádjaival, ajándék csecsebecséivel és nagy rutinjával bájolta el, amik a balga lány számára mind komoly érvek. Ebben Egeusnak valóban igaza van, hiszen a szerelmi viszony alakulásának valóban vannak ilyen külső, apró motiváló pszichológiai tényezői. Ha pedig már a folyamat megindul, az magától terebélyesedik, mint a paranoiások doxasmája. A kórképtől mégis annyiban különbözik, hogy ez nem kóros folyamat, míg a másik az. Egyébként a szerelem ébredésének és terebélyesedésének biológiai és pszichológiai problémája alapjában, mint az érzelmi világunk nagyrészéé, még megfejtésre vár. Esetünkben még társadalmi osztályhelyzetből fakadó vagyoni, születési és egyéb kiváltság sem moduláló tényezők, mert hiszen Demetrius és Lysan- dpr ugyanolyan társadalmi képletek, csupán az egyén párválasztási joga ütközik össze az ősi törvény szokásjogával és ebben a harcban Shakespeare végül is az egyéni jog elsőbbsége mellett dönt a végkifejlet során. Ez a felfogás felel meg a reneszász szellemének is, valamint az osztályhelyzettől alapjában független természeti elvnek is, amelyhez a szerelem testi-lelki relációjában egyaránt tartozik. Így Egeus esete eléggé közhelyszerű: egy a millióból. A szerelmi vitapartnereknek ebben a részében Ámort, Cytherét, Didót és Bhoebét emlegetik az égre-földre esküdöző szerelmesek, de ezek felemlegetése eléggé szervetlen, üres itt, különösebb indok nélküli mitológiai kelléktár a reneszánsz kordivatjának megfelelően, amelyek eredeti felfogásukban a szerelmi állapot, vagy egzaltáció jelképei voltak. 86
