Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A Szentivánéji álom értelméről

tegetéseinek fontos megállapítása az a negatívum, hogy a „színpadtörténet tanúsága szerint az emberi és tündén elemek tökéletes egységét a , Szent- ivánéji álom-ban évszázadokon át nem értették meg.” (21) Hogy miért nem értették meg, az KÉRY-nél is homályban marad. És lényegében és általában senki sem értheti meg, csupán akkor, ha az ember és a tündéri elemeknek azt az értelmezését tudjuk megadni, amit valóban a költő jelkép-rendszerében jelentenek. Tehát nem az embertől különálló, távoli, tündéri világot, hanem egy, az emberben ideorealizált, nagyon valóságos természeti világot. Legfigyelemreméltóbb megállapítása KÉRY-nek az, hogy Shakespeare ars poétikáját nem egyoldalúan Théseus alakjában látja kifejeződni, hanem dialektikus ellentét-párjáénak, Hippolytának az alakjában is. Ez többoldalúan igaz, de főképpen azért, mert Hippolyta a maga lényegében elsősorban az érző világot reprezentálja, Théseus intellektuális világán túl. De más, és ennél mélyebb vonatkozások miatt is, amelyekről még a maguk helyén majd szólunk.

Ennyi előzmény után mégis azt kell mondanunk, hogy a hazai szak- irodalom tükrében a Szentivánéji álom igazi értelmét nem ismerjük. E körülmény magyarázza azt a tényt is, hogy a Shakespeare 400 éves születési évforduló ürügyén miért vesszük újólag elő e 370 évvel ezelőtt megírt művét újabb interpretáció céljából. Ilyen új interpretálás igénye — enyhén szólva is — szokatlannak tűnhet. De csak látszatra. Minden tudomány, így az irodalomtudomány is szolgáltat bőségesen példaanyagot ahhoz, hogy néha nemcsak pár száz, hanem több ezer éves művek kommentálását is újra el kell végezni, hogy valódi értelmüket, mondanivalójukat mélyebben megérthessük. Shakespeare-t mindig újból és újból felfedezzük, ahogy FISCHER (22) mondja LESSING-gel, HERDER-rel kapcsolatban is.

Ez Shakespeare esetében valóban nem is meglepő, mert a róla szóló könyvtárnyi irodalom mellett mindig újabb és újabb és mind több oldalú kísérletek történnek életművének, vagy ezen belül egyes éppen nehéz problematikájú műveinek a megközelítésére, feltáráséra. A hazai Szentivánéji álom vázolt irodalomtudományi mérlege pedig egyenesen feladatunkká teszi a komplexebb megközelítés kísérletét. Shak.espeare-nek ez a műve, amely saját életművén belül is különleges helyet és sajátságos színt képvisel, eléggé problematikus volt keletkezése óta mindig is. Még azok számára is problémát jelentett felfogása és értékelése, akik ugyanabban a kor-milieuban éltek, mint szerzőjük. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert egyesek azt mondják, hogy előbb Shakespeare korát kell megértenünk ahhoz, hogy egyes műveit megérthessük. Ez más műveknél helytálló is, azonban a Szentivánéji álom esetében nem erről, hanem többről van szó. Shakespeare kortársai nyilván tisztában voltak saját korukkal, de e művét igazában és lényegében mégsem értették meg. Álljon itt erre bizonyságul PEPYS naplóíró feljegyzése, aki 1662-ben látta e vígjáték teljes előadását, és véleményét így foglalta össze: „Megnéztük az A MIDSUMMER-NIGHT'S DREAM-et, amelyet még nem láttam, de többé nem is fogok látni, mert ennél szárazabb, nevetségesebb darab még nem került elém.”(14)

PEPYS-nek ebből az értékítéletéből világosan látszik, hogy a darab saját korának légkörében sem volt problémátlanabb és könnyebben érthetőbb, mint nekünk ma.

85