Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A Szentivánéji álom értelméről
GEGESI-nek ez a megállapítása teljes egészében érvényes a Szentivánéji álom-ra és általában az irodalomra vonatkoztatva is, nemcsak a képzőművészetre, amellyel kapcsolatban első ízben megfogalmazást nyert. És éppen ez a generális érvényűsége mutatja és igazolja azt, hogy helyes kiindulásból közelítettte meg a művészetek pszichológiai problematikáját. Valóiban Shakespeare Szentivánéji álom-a olyan komplex jelek egysége, amelyek bár eredetükben külön földrészekre és egymástól távoli korokra, korszakokra vezethetők egyenként vissza, a műben mégis szerves egységgé váltak a művész alkotó munkája révén. További feladatunk tehát e komplex jelek megértése, feltárása, tartalmának a kifejtése lesz, annál is inkább, mert az irodalom olyan specifikus művészeti ág, amelyben az intellektuális és az érzelmi szféra éppen a legkevésbé különül el, mert kifejező anyaga és eszköze a nyelv, amely közvetlenül az értelmi, közvetve pedig az érzelmi jelzőrendszer funkcióját tölti be. A shakespeare-i jelképek interpretálásánál erről a pszichológiai szemléletről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg, mert különben mind az egyes jelképek önmagukban, mind pedig e jelképek egymáshoz való viszonylatukban értelmetlenné, vagy ha úgy tetszik: érthetetlenné válnak. Ennyi talán elöljáróban elég is ahhoz, hogy a művet hazai kommen- táraink rövid kritikai áttekintése után faggatóra fogjuk a maga benső értelme felől. Most, hogy 1964. tavaszán az egész művelt világ ünnepli egyik legnagyobb írójának 400 éves évfordulóját, mi ehhez azzal járulhatunk hozzá legstílszerűbben, ha ezt összekapcsoljuk egy másik évfordulóval, amelyik azonban Shakespeare életművéhez és ezen belül éppen a Szentivánéji álomhoz szervesen kapcsolódik. E másik évforduló éppen 100 éves, ugyanis 1864- ben készült el ARANY János a 300 éves Shakespeare-évfordulóra Szentivánéji áZom-ának immár másodízben és ez utóbbi esetben már közvetlenül angolból való fordításával. A hazai Szentivánéji álom előtörténetéhez megjegyezzük, hogy már korábban történik róla említés, mégpedig első ízben 1817-ben az Erdélyi Múzeum hasábjain (2) más Shakespeare-művek társaságában. Ezután két évtizedig nincs adatunk a műről, sőt a Magyar Tudományos Akadémia 1831. évi jegyzékében, amely a lefordítandó Shakespeare- drámákat sorolja fel, sem szerepel ma szinte érthetetlen okból. Közvetlen forrás alapján pedig VÖRÖSMARTY (20) emlékezik meg e műről 1837-ben a Dramaturgiai töredékek-ben. VÖRÖSMARTY a művet a dráma cselekmény-egysége kapcsán hozza fel példának, utalva ennek szellemes összefont eseménysorozatára, cselekményére, belső struktúrájára és elmés megoldásaira. Megállapításaiból kitűnik, hogy VÖRÖSMARTY behatóan ismerte a Nyárközépéji álmot, sőt később 1848^ban lefordítását is tervezte, tervét azonban nem tudni mi okból nem valósította meg. ARANY-nak az első próbafordítása pedig WIELAND és ORTLEPP (21) német fordítása alapján készült az 1840-es években, és mint már említettük, az angol eredeti alapján végleges fordítását pedig 1858-tól készítette 1864. tavaszáig, amikor is a Nemzeti Színház a darabot ARANY fordításában EGRESSY Gábor javaslatára ünnepi műsorára tűzte. így lett kettős ünneppé az az évforduló is, mint a mai. Az elmúlt 100 évben Shakespeare általában, Szentivánéji álma pedig különösképpen állandó műsora lett színházainknak. Ez azt bizonyítja, hogy 6* 83
