Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A Szentivánéji álom értelméről

ä színpadot, mint világszerte, nálunk is meghódította e mű, ennek arányában azonban — legalább is mi magyarok — nem jutottunk közelebb irodalom- tudományilag belső értelméhez és értelmezéséhez.

Irodalomtudományi szempontból Shakespeare hazai meghonosodásának problematikájával BAYER József (2) foglalkozott a század elejéig igen behatóan kétkötetes művében. Ez a munka funkcióját a maga szakterületén a század elejéig mintaszerűen tölti be, de nem volt feladata az egyes shakespeare-i művek belső kommentálása.

Ebből az aspektusból SEBESTYÉN Károly dolgozta fel Shakespeare életművét monografikus formában, jegyzetek, bibliográfiai és tudományos apparátus szándékos mellőzésével, mivel művét a nagyközönségnek és az ifjúságnak szánta. Ez a koncepció alapjában helyeselhető, csupán az a kár, hogy tudományos igényű feldolgozása a problémakörnek nálunk azóta sincs. SEBESTYÉN monográfiájában a Szentivánéji álom-ról szólva — a szakirodalomra támaszkodva — több figyelemre méltó megállapítást tesz. Többek között a művet az emberfölötti, az emberi és az emberalatti hármas osztató szintézisnek nevezi. E szintekben a régi keresztény misztérium-játékok színpadát véli látni, amelyeknek szintén három síkja van: „az ég, a föld és a pokol”. (3) A felső síkot képezik a természetfölötti jelenségek: Oberon és Titánia Puckkal és a tündérekkel együtt. A középső sík az emberi szerelmeseké, Theseusé és Hippolytáé, Hermiáé és Helénáé, Lysanderé és Demet- riusé, és a harmadik szint marad a kérgestenyerű kézműveseknek.

E koncepcióhoz kritikailag csak annyit jegyzőnk meg, hogy e három osztató szintézist nem fogadhatjuk el, mert mindhárom részterület a természeti és emberi világgal foglalkozik, amelyben sem az emberfölöttinek, sem az emberalattinak helye és szerepe nincs. Előlegként erről csupán itt ennyit, interpretációnk lesz hivatva ezt tüzetesebben bizonyítani. SEBESTYÉN értelmezésének az az alapvető fogyatékossága, hogy a saját maga állította korlátokban akad meg.

A sort újabb kommentárok folytatják. Elsőnek BENEDEK Marcell nevét említjük, aki 1957-ben megjelent Shakespeare c. kötetében a többi műhöz hasonlóan ugyancsak érinti a Szentivánéji álom problematikáját, sajnos ugyancsak nemzetközi szakirodalmi utalások és hivatkozások nélkül. A darabra vonatkozó rövid összefoglalásában nem sok újat kapunk. Ha érint is néhány érdemleges problémát (az Álom értelmezése, a tündérházaspárnak a veszekedései és ennek összefüggése Théseus lakodalmával, a darab sajátos logikája), ezeknek még vázlatos kifejtésével is adós marad. Így a mű igazi értelméhez az ő kommentárjával sem jutunk sokkal közelebb.

Még frissebben KÉRY László foglalkozott Shakespeare összes művei 1961-es kritikai kiadásához írt utószavában és jegyzetéiben a Szentivánéji álom-mai. Ez az utószava és jegyzete egyébként 1960-ban is megjelent, a Világirodalmi Kiskönyvtár sorozat Szentivánéji álom kötetében. (21) Kommentárja ugyancsak nem sok újat hoz, bár itt mód és lehetőség adódnék erre, mert speciálisan csak a szóbanforgó művel foglalkozik. Lényegében a már ismert és megfogalmazott megállapításokat regurgitálja és hellyel- közzel ki is egészíti. Ilyen bővítése például utalás a nyári napforduló ősi népszokásra, amellyel a darabnak valóban szerves kapcsolata van, és kulcsot ad a darab megközelítéséhez, de KÉRY ezt a lehetőséget egyáltalán nem aknázza ki. Ö a darabnak osztálytársadalmi tendenciáit emeli ki. Fej84