Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - FIATALOK (Versek) - Szabó Emil: Pillangó

Ne fogadj be erdő, ne fogadj fejszédnek!

Fáid kivágatnak, tört fénye a Napnak nem takar, nem ápol.

(-Mit várhat fiától?)

Szóim nem értették, add füveid nyelvét! ökleim nem félték, rútnak találtattam,

(-Magamra maradtam ?) add forrásod fényét!

Bűneim nincsenek, hitem még nem veszett, alázat nem rontott,

(— Vagy játsszak bolondot?) veszettül tagadnak — prédikálnak papnak.

Fogadj be erdő, magányból, fiadnak

SZABÓ EMIL PILLANGÓK.

Suhanó párák könnyű röpte, ezernyi színes tarka lepke szállta meg az utcát este:

— szállta meg a városom.

Szárnyat bontott a fáradt utca, a krepp, a taft, a karton útja, neon-mezőknek táncát lopja: tüli, piké, delin, selyem.

Fény szoknyák lenge csillanása zúdult velem az esti tájra, szépre, jóra, csókra, bájra vágytak újra karjaim.

A messzi álmok hűs kertjének minden kis árnya itt csacsog, . színbetévedt emlékimet kacagva hívják csinos lányok:

a pillangó pillanatok.