Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Pék Imre: A mezők titka (Vers)
Friss újszülött hó ragyog hüse is arcomba vagdal és harsog a fény és a harsogó fény nyakonönti naparannyal s utánam hószín szél lohol hogy mellém ér fülembe béget de bárányok helyett fényes autók rendszámuk sorra nyugatnémet s a cekkeren cím és a ZIMMER FREI innen is szemembe vakkant gyopárt árul egy bőrnadrágos féllábú hadirokkant de ez is mindegy mert a serviceben a kocsikat tisztára mosták s hol van a vér a barna ing a serviceben tisztára mosták Spittal, 1962. PÉK IMRE A MEZŐK TITKAIT KUTATTAM... A mezők titkait kutattam, mélyen. A szántóföldek zsongó titkait; — a titkok mélyen vannak, — a gyökerek között vannak: a búza gyökerei ölelik, a rozs gyökerei, az élet gyökerei. A titkokat érteni kell, a gyökerek titkának szavát érteni kell, — hogy szokatlan még a dübörgő nehézség fölöttük, — hogy megszűntek a barázdák vitás helyének pőréi: szokatlan, — hogy az ismerős, mezítlábas talpak a rögök helyett kemény gépeken feszülnek, — hogy túl tág a horizont. A mezők titkának szavát érteni kell, és a halkszavú parasztot is, ki este, munkából jövet, naponta ellép társaitól és megáll ugyanott, egy új tábla csücskénél, hol sejlik a régi barázda; rálép a szántóföldre, lehajol, és a bokros búza közül kitép visszatért mozdulattal egy terpeszkedő tüskét. A mezők titkait érteni kell, és feloldani. 74
