Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Szapudi András: Ha fázol (Vers)
SZAPUDI ANDRAS HA FÁZOL Ha fázol, mi sokráncú honvédköpenyt borítunk váltadra, Béke, teát is főzünk a tábori konyhán, és zöldmázas csajkában hordjuk eléd, hogy elűzzük vele a lappangó kórt, s a lúdbőrös éjszaka lehelletét: ó, mert oly gyöngéden szeretünk téged legkisebb hugocskánk: törékeny Béke, óvunk a szigorú tekintetektől, mint babonás anyókák óvják az újszülött kisdedeket, jaj, ne hogy megrontson valami gonoszság, jaj, ne hogy megrettenj valaki bozontos szemöldökétől, s égbe szállj te is, mint ijedős pacsirta, mint sápadó kegyképen: Jézus, a meglepett galileaiak közül, ne csupán vendég légy — néhány napos — de örökös szállásul válaszd a szívünk, hadd hordjunk tenyéren óvatosan, mint fényes, szelíd bogarat, kezünktől ne félj, hisz nem durva, lásd, csak kérgesebb, mint a tiéd.. Mondom: ha fázol, mi honvédköpenyi borítunk váltadra, Béke.
