Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Hajnal Gábor versei: Temetőben. Megvadult fényű nyár
HAJNAL GÁBOR VERSEI TEMETŐBEN A kisvárosi temetőben állok, elvadult sír előttem, fakó fű tikkad fényesőben. A földbe süppedt kicsi kőre (a burjánzó gaz rég benőtte) ciprusbokor hajlik a csöndbe. Ki ültethette? Tán a szélben repült a magja ide éppen, hol bátyám nyugszik lenn a mélyben? Vagy valaki gyöngéd kezekkel ültette ide s messze ment el azóta? — tűnődöm a csendben. Negyven éve pihen a holt már. Emlékezés, belém sajogtál s e régi temetőbe hoztál. Tizennégyéves volt; idézem körtefák lengő tetejében s a c.irpelő füzesi réten. 0 volt a jó, a szép, a példa, én a vadóc, a lusta, léha — szerettem, irigyelve néha. Ó itt a csend donogva áldott, ciprusbokron lila virágok s a gazos síron lepke szállong. Szombathely. 61
/
