Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Landgrebe, Erich: Az óriásbébi (Elbeszélés. Fordította: Szabó Jenő)
tomimek és babák játékának halálos némasága. A személytelen és véletlen öldöklés közepette ölt valaki és ez az ölés személyes ügy volt és Schatt igazságosnak tartotta. A Bébi még az előző tűzharc alatt odakúszott a Menyéthez, kitépte kezéből a géppisztolyt és eldobta. A Menyét, akinek az álmatlan éjszaka, a küzdelem, a félelem, vagy talán az Óriás némasága elszürkítette az arcát, nem tudott védekezni. A Bébi halálos nyugalommal kapta el a torkát. A Bébi nem használt el egyetlen töltényt sem és a Menyétnek ideje sem maradt kiáltani, olyan gyorsan és szakszerűen csinálta. Amikor pedig kemény ujjai a Menyét nyakára kulcsolódtak, annak már módja sem volt a kiáltásra és nem vonaglott sokáig. Arcának színe elváltozott, sötétvörös lett, aztán hangtalanul felnyílt a szája és kicsúszott rajta a nyelve. Ez a nyelvöltés most minden volt, csak nem gúnyos. A Bébi nem is nézett a Menyét leesett áliára, súlyos és szigorú pillantását előre vetette, az ellenségre, nehogy az megzavarja munkájában. Ezután a Bébi, akinek most már csak egyik kezére volt szüksége, a másikkal befogta a Menyét száját, de ismét anélkül, hogy ránézett volna. Mozdulatlan arccal, mert eszébe sem jutott, hogy esetleg nézői is lehetnek, térdelt az Óriás áldozatának keskeny teste előtt, amely már alig mozgott. Addig térdelt, amíg megbizonyosodott róla, hogy a Menyét halott’. Segítségére jött a Bébinek, hogy baloldalt ismét megindult a tüzelés, mert ezáltal senkinek sem maradt ideje megfigyelni a jelenetet. Még Schatt sem tudott átkúszni a jobb oldalra. Nyilvánvalóvá akkor lett minden, amikor az Óriásbébi felemelkedett és hegyként kiegyenesedett a fekvő és kúszó katonák között. Mint maga a bosszúállás, mint egy ősvilági vadász, halálos nyugalommal, erőszakra elszántan, mindkét kezében egy-egy géppisztollyal, a sajátjával és a Menyétével magasodott fel. Aztán a balszárny felé fordulva, egyenesen, lassan, nehézkesen, lépés lépés után, mindkét géppisztolyból tüzelve, ment abba az irányba, ahol azok voltak, akiket neki, mint ellenséget jelöltek meg. Nem ment sokáig, arcra esett. Fordította: Szabó Jenő 60
