Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - SZEMLE - Solymos Ida: Vendégvárás (Várkonyi Nándor)
zett — s talán Ingeborg Bachmann és Okopenko teljesít be majd belőle valamit. * A Századunk osztrák lírája körképet ad, s ez a körkép csaknem teljes. Ez elsősorban Hajnal Gábor érdeme, aki nem csupán törekedett a teljességre, hanem — kevés híján — megvalósítania is sikerült. Ehhez a kitűnő fordítói gárda is hozzájárult. Néhány már-már klasszikus fordítás mellett — Szabó Lőrinc, Radnóti, Tóth Árpád, Juhász Gyula tollából — egy, sőt két új fordító-generáció munkái kerültek a kötetbe, s ezek közül jó néhány kiválóan megoldott verset emelhetnénk ki. Simon István Wilhelm Szabo-fordítá- sai, vagy Lator László Celan-versei pedig még egy szerencsés „szereposztásra” is felhívják a figyelmünket: Hajnal ügyelt arra, hogy hasonlót hasonlóval fordíttasson, sőt, egy-egy költőt egy fordítóra bízott, ha erre mód volt, s így egységes hangulatú és nyelvi világú fordítások születhettek. Hajnal „felfedezései” közül is meg kell említenünk egyet-kettőt, mint például a versíró Kokoschka beiktatását, Werfel gazdag bemutatását, Stefan Zweig és Robert Musil költői arcképének felvillantását, és nem utolsó sorban a kötet igen hasznos, világos áttekintést nyújtó bevezető tanulmányát író Ernst Fischer tucatnyi költeményét, hiszen őt eddig csak mint marxista irodalomesztétát ismertük. A Századunk osztrák lírája nem csak kitűnő, de hasznos gyűjtemény is. Más lírák jelenlegi helyzetéről gyakrabban hallunk, olvashatunk köteteket, válogatásokat. Az osztrák líráról ez az első átfogó igényű összeállítás. Szerencsés gondolat volt kiadni, vele egy valóban hézagpótló kötetet kaptunk kézbe. (Európa Kiadó, 1963.) Takács István VENDÉGVÁRÁS — Sólymos Ida versei — Sólymos Ida az 1940-es évek elején tűnt fel Pécsett, a Weöres Sándor köré csoportosuló fiatalok közt. Ö ugyan nem tett sokat a feltűnés érdekében, ritkán volt látható, s ha igen, kevéssé hallható. Ez a magatartás két feltevésre adott okot: vagy idegenkedik az ifjú csoportosulások szokott zenebonás, egyszerre hevesen bíráló és ösztökélő légkörétől, vagy nem érzi oly élénk szükségét, mint általában a fiatal íróemberek, sőt a nem-fiatalok is. Első, gyéren közreadott versei erre az eshetőségre vallottak: kiérzett belőlük, hogy írás közben nem néz az olvasóra, ki pedig a legnagyobbak lelki szeme előtt is gyakran ott áll. Most megjelent versei ugyanezt a képet idézik fel akaratlanul: mintha lehajtott fejjel íródtak, azaz születtek volna. Első kötete, A hold körülnéz (Officina-kiadás) 1943-ban jelent meg. A két dátum között huszonegy év, kishíján negyedszázad időköze terjed; másoknál jubiláns évszám közeledtét jelzi, nála a második kötetet. Ahogy a két háború közötti korszakban voltak negyven éves fiatalemberek, pályakezdők, most vannak ugyanolyan korú első meg második kötetes írók. De az írás, a költészet nem hivatali pálya, magánúton kell megfutni akkor is, ha a költő 126
