Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Képzőművészeti jegyzetek
mint a „tartalom” hű kifejezője. De meddig? S ha a közösség rájön, hogy mindez üres játék, ami csak annak érdekes, aki még nem vágyik többre s a művészi könyv belső követelményeit szem elől téveszti. Márpedig ilyen hibát képzett bibliofil nem nézhet el. Ha hazai illusztrációink zömét jól megnézzük, enyhén szólva is némi hiányérzet támad bennünk a szöveghez való hasonulást illetően. S az a véleményünk, hogy téved az a művész, aki a fegyelmezettebb alkotásmódban, a szöveghez való közeledésben vagy éppen ragaszkodásban korlátozást lát. Mindez nemcsak az illusztrációkra, hanem általában a festői alkotásokra is áll, mert az illusztrációs művészet mindig is függvénye a kor képzőművészetének. Néhány vonallal is lehet művészit alkotni, de mégsem csodálható, ha eny- nyivel éppen a műízlés magasabb fokán állók nem mindig érik be. Az ötlet- gazdagság és a bővérű fantázia mellett a szakmai felelősség, az elmélyült alkotási módszer is jó, ha érződik a művön. A „nagyvonalú” henyeség, mégha szellemesen jelentkezik is, a műértők részéről akkor sem számíthat tartós elismerésre. Végül még egy kérdés: milyen legyen tehát a modern illusztráció? Ki tudna erre végérvényes választ adni? Könnyebb megmondani azt, hogy milyen ne legyen. Illetve, érezzük, hogy impresszionizmus, expresszionizmus és a többi izmus jegyében odavetett illusztrációkkal telítődött a műértő közönség. Ha az irodalomban is túljutottunk az impresszionizmus korán, már pedig túljutottunk, akkor nyilván nem lehet az új realizmus jegyében fogant műveket impresszio- nisztikus, vagy éppen absztrakt hányavetiséggel illusztrálni. Nemcsak a tartalmatlan könnyedségre esik itt a hangsúly, de mégis így mondjuk, mert annak 8* ÉLETÜNK 113 Részlet a Kalevolóból. Szász Endre illusztrációja
