Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Borsi Darázs József: Lant és borostyán
érezzük, a még oly komolyan, vagy a komolyság látszatával készült ily stílű illusztrációkat is. Az impresszionista, expresszionista, kubista stb. rajzokról az elmúlt évtizedek folyamán az derült ki, hogy sohasem is illettek a könyv stílusához, a könyv hagyományos szedéséhez. Érezték ezt a kubisták, azért szerettek volna mondanivalójukhoz és illusztrációikhoz új betűtípust és szedésformát állandósítani. De a betű sokkal konzervatívabb, semhogy engedelmeskedett volna a túlzó egyénieskedésnek. Az olvasó számára is mindennél fontosabb a könnyen és jól olvashatóság szempontja. A szedés hagyományos formáját alig- alig lehet megbontani s e tekintetben nem sok lehetőség adódik. A tipográfiai izmusok idején született legsikerültebb termékek annyi idő múltán sem hatnak többnek különcségnél. Kassák Lajos, Sirató Károly és társaik idevágó tipográfiai megoldásait futóhomok módjára fújta el a szél. Olyan betűtípusokat kellene alkotni, amelyek az új szellemnek, az új társadalmi igénynek és az újszerűségnek megfelelnek. De az erre irányuló kísérletek megnyugtató eredményeket az új betűfajták özöne ellenére sem eredményeztek. Nem pedig azért, mert a betűt olvasni kell, azt nem elég' nézni, ahogy a szedésről sem elég egyetlen foltba szorítható összbenyomást szerezni, mert közben a tartalmi mondanivaló nem tárul úgy az olvasó elé, mint a festmény esetében. A szedés minden sorát, annak minden szavát s azon belül minden szótagot olvasni is kell, nemcsak nézni és látni. S ha a betű vonalai túlságosan is komplikáltak, már pár oldal után kimerítik az olvasót. Nem elég hát, ha a szedés, a tipográfiai megoldás látványnak újszerű. Lehet érdekes, még művészi is, de olvasásra alkalmatlan. Már pedig a művészi igény sohasem mehet az olvashatóság rovására. Ennek, a betűt, a szedést, a tükröt illetően, az egyszerű, könnyen áttekinthető, logikus forma felel meg. Ez is arra utal, hogy nem is olyan egyszerű új betűtípus, és ahhoz simuló illusztráció nélkül „új könyvművészetet” létrehozni. Ahhoz nem elégséges az új társadalmi rend. Nálunk még egy másik probléma is jelentkezik: új betűtípusok alkotásáról beszélni már azért is illuzórikus, rqert a már régebb idő óta használatos jó és modern betűtestek beszerzése terén is súlyos a lemaradásunk. Szíj Rezső LANT ÉS BOROSTYÁN Az idei páratlanul szép nyár a megszokottnál is több vendéget gyűjtött össze a Balatonnál, igazi telt ház volt és mindennap ünnep. Az ünnepélyes hangulatot — legalább is a Balaton-rajongók számára — még emelte az is, hogy a Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította a Badacsonyt. A Badacsony-vidékhez fogható tájéka nincs még egy a világnak. Szebb, nagyszerűbb, álmélkodtatóbb van, de ilyen vagy hasonló nincs. Már a „vajda” — Eötvös Károly — is megírta róla: „A nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott”. A Balatonért lelkesedők népes tábora számára a rádió is elmondatta Illyés 114
