Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bertalan Lajos: Hír egy Sopron megyei népdalról
elosztásával és szellemességével egyaránt jól hat. Ellentéte ezeknek Gross Arnold három rézkarca, amelyek formai ötletesség helyett csak a már számtalanszor ismételt motívumokat ismétlik újra és újra — alig indokoltan. Itt kell megemlítenünk Borsos Miklós szobrászművész grafikáit is. Közülük a Balatoni Orfeusz I. című ecsetrajza a japán és kínai tusrajzok tömörségével szól hozzánk. A vonaljáték éltető eleme két vörösrézlemez-domborításának (Alvó nő, Emberpár). A domborításból következő negatív és pozitív formákat alkalmazta kiállított érmein is. A szobrászati anyag számszerűleg és minőségileg egyaránt elmarad a képek mögött. Ráadásul előnytelen helyzetbe is kerültek a plasztikák, megfelelő elhelyezésükre nem nyílt lehetőség, a nagy anyaghoz mérten viszonylag kis kiállítási helyeken. Megyeri Barna Integető és Várakozó. Marosán László- Pihenő nő és Laborcz Ferenc háromalakos kompozíciója, az Eletvágy emelhető ki Borsos Miklós már említett művei mellett. Elöljáróban említettük a vidéki kiállítások előnyeit. Ez esetben hozzá kell tennünk, hogy a Balaton rengeteg belföldi és külföldi vendéget vonz nyaranta, akik közül sokan nézték végig a tárlatot. A kiállítás rendezőinek felelősségét növelte az a tény, hogy számos vendég éppen ezúton ismerkedhetett meg a magyar képzőművészettel. Nem közömbös, hogy külföldiek és belföldiek első találkozása napjaink magyar művészetével milyen emlékeket, ismereteket hagy maga után a látogatókban. A célt figyelembe véve helyesnek nevezhető, hogy már több tárlaton szereplő jó műveket ismét bemutattak, mivel az itteni közönség nagy része először találkozott velük. Bizonyosra vehető a jövőben ismétlődő balatoni tárlatok egyre növekvő sikere, ami képzőművészetünk egyik értékes eredményének, fontos állomásának ígérkezik. Heitler László HÍR EGY SOPRON MEGYEI NÉPDALRÓL Húsz év óta őrzök egy horvátnyelvű könyvet, amit másodéves koromban a Csáktornyái tanítóképző intézet épületének padlásán találtam. Az egyre gyakoribb bombázások miatt, felváltva kellett őrködnünk az emeletes épület tetőgerincén egy szál deszkapadlón kuporogva, esetleg sétálva, ha volt merszünk a rozoga vaskorlátba fogódzva ide-oda botorkálni ég s föld között. Az említett könyvet a kémény mellett találtam, s bár kezdő voltam a horvát nyelvben (annak is inkább muraközi úgynevezett kajkavac változatában), nagy buzgalommal böngészten, fordítgattam odafönt, megfeledkezve a varasdi hegyek festői látképéről és a Lispe felé húzó liberátorok dübörgéséről. Az iskola megszűntével magammal hoztam a könyvet, hogy a háború után majd lefordítom, ha másért nem is, magam szórakoztatására. Címe: Válogatott népdalok (Izabrane narodne pjesme), a horvát középiskolai tanárok társaságának irodalmi kiadója jelentette meg 1913-ban Zágrábban. A kötethez, amely egyébként része egy sorozatnak, dr. Nikola Andric írt bevezető tanulmányt, gondosan elemezve a népköltészet tárgyköreit, témáit, dallam- és ütem változatait. Több magyar vonatkozású dalra bukkan az olvasó a gazdag és változatos anyagban. Hunyadi Jánosról például a Szibinyáni Jank és 106
