Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Heitler László: Balatoni Nyári Tárlat 1964.
Vecsési Sándor Fekvő asszony című képén az emberi együttérzés közvetlen kifejezését valósította meg, amit Kokas utóbbi képéből hiányoltunk. Ugyanez a művészi magatartás tükröződik a Munkásház című festményén is. A régi típusú, soklakásos, földszintes munkásház hosszú vízszintes vonalait a kémények, ablakok, ajtók ritmusosan ismétlődő rövid függőlegesei és a közös folyosón, udvaron foglalatoskodó lakók változatos mozgású figurái élénkítik. Az öreg ház fölötti és melletti kis részen feltűnő új építkezés magaSbatörő vonalai, friss színei az élet e területén történő változásáról szólnak valódi festői nyelven, frázistól mentesen. Falusi udvart ábrázoló festménye, a Virágzó fa, a témával összekapcsolódó lírai hang diszkrét megszólaltatása. A második díjat elnyerő Feledy Gyula rézkarcai közül a Női fej címűt kell említenünk. Az egyszerű megformálású, életnagyságon felüli arcnak csodálkozó és egyben tiszta, értelmes kifejezést adnak a nagy sötét szemek. Többi műve sem tematikailag, sem megoldását tekintve nem rendelkezett ehhez hasonló meggyőző művészi erővel. Ez a véleményünk vonatkozik Pásztor Gábor grafikáira is, aki a harmadik díjat nyerte el. Reggel című karcán a stilizált madarak ívelő vonalai érdekes, megkapó hangulatot keltenek, a Liget és a Tengerpart címűek kusza vonalhálója viszont csak artisztikus kísérletnek tűnt. A tematikai megkötés nélkül meghirdetett tárlaton sok a Balatonnal és környékével foglalkozó kép. Leíró jellegű mű alig akad. A többségen erősen transzponáltan jelennek meg a nagy víz, a fény, a környező hegyek, szőlők. Fenyő A. Endre egyike a Balatonról bensőséges hangulatú képeket alkotó művészeinknek. Több kiállított vászna közül a Késő ősz a Balatonnál című, arról a különleges szépségről szól, amit nyári vendégeinek sejtetni sem enged a szép vidék. Bernáth Aurél műve, A révfülöpi kikötő és Szentiványi Lajos Bélatelepi tája a párás, szürkés színekbe burkolózó tó atmoszférikus tüneményeinek kitűnő rögzítései. Hangulatával, nemes egyszerűségű megfestésével hozzájuk kapcsolódik Benedek Jenő Badacsony című képe. A vakító fényű napsütést érzékelteti Bér Rudolf energikus, nagy színfoltokban megoldott Balaton című festménye. A kék képfelületen síkszerűen megjelenő sárga-narancs-vörös foltok a dekoratív ábrázolás határán mozognak. Bartha László az Egry-hagyomány méltó folytatója. A már több tárlaton is szereplő Koratavasz című festménye az itteni gazdag tájképanyagból is kiemelkedik. Az Őszi pincék sárgás-zöldes színei közül kivillogó fehér házfalai pedig akár kitűnő szőnyegtervet is adhatnának. Kurucz D. István két festményén — Őszi szántás, Hortobágy — az arany- metszés nemes arányainak megfelelően osztja két részre a kép síkját. A föld és ég minden tagolástól mentes foltja a szép színek és a festői megmunkálás eredményeként az alföldi táj ritka erővel bíró ábrázolásai. Ugyanezt mondhatjuk el Aratás c. képéről is azzal kiegészítve, hogy a munka művészi hitelű ábrázolását tekintve legjobb darabja a kiállításnak. Tamás Ervin Ipari tája és a kékek gazdag variációjával megfestett Halászok című olaja, Somos Miklós: Kút- nál és Czene Béla: Keszthelyi móló című képei mellett külön kell szólni Dezső József Női portré járói, erről a nagy mesterségbeli tudással és őszinte emberséggel megfestett ábrázolásról. A vendéglátó Veszprém megyeieket Bartha Lászlón kívül Nagy Gyula és Vágfalvi Ottó két-két, Udvari Erzsébet egy képpel képviseli. A grafikai anyagból Redő Ferenc három linóleummetszetét kell kiemelnünk (Badacsony, Szigliget, Somló). A gyermekrajzokkal és a népművészettel egyaránt szellemi rokonságot tartó ábrázolásmód vonalritmusával, szép folt105
