Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Heitler László: Balatoni Nyári Tárlat 1964.
BALATONI NYÁRI TÁRLAT 1964 Örvendetes törekvés, hogy a 2—3 évenként sorra kerülő műcsarnoki országos tárlatok mellett a közbeeső időben az ország nagyobb városaiban a jelenkori magyar képzőművészek alkotásaiból nagyobb kiállításokat hoznak létre az erre hivatott társadalmi szervek. Ez a lassan kialakuló gyakorlat remélhetőleg hamarosan éreztetni fogja a tőle várt hatást: megszűnik a képzőművészet túlzott budapesti centralizálása, ami a művészek és a közönség szempontjából sem volt egyértelműen hasznos. Az egy-egy nagy forgalmú vidéki központban megrendezett színvonalas tárlatok előnyei közé tartozik a kisebb méretek miatti jó áttekinthetőség is. Ugyanis a kiállítás-monstrumok legtöbb esetben éppen ellenkező hatást érnek el: a néző — a szakember is — nem tud szabadulni a sok rázúduló élmény vegyes hatása alól. Szinte reménytelen vállalkozás többszáz mű között megtalálni azt a tíz-húsz alkotást, amelynek igazi megismerésére, az általa nyújtott szellemi-esztétikai élvezet befogadására a néző egy-egy látogatás — esetleg csak futó végignézés — alkalmával képes. A képzőművészet megismertetésének, megszerettetésének legjobb szolgálói a gyakori kisebb kiállítások, melyek nem napjaink képzőművészetének minden jelentős eredményét felölelő bemutatói, hanem az igazi művészet elterjesztésének kisebb állomásai. Az ilyen jellegű miskolci és hódmezővásárhelyi kiállításokhoz az idén a székes- fehérvári téli és a balatoni nyári tárlat csatlakozott. Kitűnő lehetőséget használt ki a művészetpártolásban már eddig is érdemeket szerző Veszprém megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, amikor a Képzőművész Szövetség és a Műcsarnok segítségével országos szintű képzőművészeti kiállítást hozott létre legnagyobb nyári idegenforgalmú tájunkon, a Balaton mellett, Balatoni Nyári Tárlat 1934. címmel. 101 kép — festmények és különböző technikájú grafikák —, 20 szobor, öt érem és 2 rézlemezdomborítás szerepelt a keszthelyi Balatoni Múzeumban június 7-én megnyitott, majd a nyár és ősz folyamán Tihanyban és Veszprémben is bemutatott tárlaton. A kiállító 62 alkotó között ott találhattuk az idősebb és fiatalabb művésznemzedékek legjobbjainak műveit. A kiállítás jelentőségét emelte, hogy a 2 évvel ezelőtt alapított Egry József díjat és három más díjat is kitűztek. A Balaton kitűnő festőjéről elnevezett díjat eddig két alkalommal osztották ki. 1962-ben Bartha László, 1963-ban Nagy Gyula festőművész nyerte el. Az idén Kokas Ignác kapta az Egry-díjat, a névadót ábrázoló plakettel és 8000 Ft pénzjutalommal. Első díjjal (5000 Ft) Vecsési Sándor festőművészt, másodikkal (3000 Ft) Feledy Gyula grafikusművészt, harmadikkal (2000 Ft) Pásztor Gábor grafikus- művészt jutalmazták. A díjakat fiatalok kapták — nyilván művészetpolitikai meggondolásból. Kokas Ignác bárom művével szerepelt a kiállításon. A tárlat legjobb tájképe a Veszprémi táj című olajfestménye. A barnás-zöldes kopár karsztvidék sötét foltjából kiemelkedő hegy, az országút messzefutó vonala és a szürkés ég frappáns egyszerűséggel nyert képi ábrázolást ezen a festményen. Hangulatteremtő erejében vele egyenrangú az Este című képe. Az ablakban és az ablakon túl néhány tárgy, egy idős asszony tükröződő sziluettje, egy benéző madár a kép tárgyi elemei. A meleg sárga-barna-fekete színegyüttest az ablak merev vonalai jól tagolják. Az egész kép csendes falusi este hangulatát adja. Ülő öreg nénit ábrázoló Szikár öreg című festménye viszont formailag üresnek, elnagyoltnak, s főként emberileg érzéketlennek látszik. 104
