Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csordás János: Turistaszemmel Göcsejben

iskola mellett van egy nagyobb, sárgafalú, gondozott épület, ennek faláról messziről látszik egy márványtábla. Közelebb megyünk. A Tanácsköztársaság itteni direktóriumának tagjait örökíti meg a márvány. A múzeumnak arról is van kevéske adata, hogy kik vettek részt negyvennyolc márciusa után a szabadságharcban. Érdemes lenne ebben az irányban is további kutatásokat végezni.

A mai Nova arcához tartozik a művelődési élet élénksége, szervezettsége is. Férfi énekkar működik itt, műsoruk elsősorban itteni népdalokból, balladákból áll. Nemrégiben a Rádió újabb felvételt is készített, de a régebbi felvételekből többet is hallottunk már a műsorban.

Este benéztünk a falu klubjába is. Ismerős kép fogadott. A klubhelyiségben itt is még csak fiatalokkal találkoztunk. Rádió mellett két leány zenét hallgatott, más asztaloknál újságot, folyóiratokat olvasgattak. A klub helyisége azonban kicsi, s ugyanígy a mellette levő tv-teremé is. Talán húsz-húsz ember ha befér. Bizony ez kevés, ha téli időben a felnőttek is eljönnek ide. Meglepő volt azonban, hogy itt nem kártyáznak, mint általában a legtöbb klubban. Igaz, a sakkhoz is csak mi nyúltunk, turisták, látogatók.

Megnéztük a művelődési otthon nagytermét is. Kétszáz személy kényelmesen elfér benne. Itt van a mozi is, mérsékelt érdeklődés mellett vetít. Színházi rendezvények alkalmával a legtöbbször azonban kicsi ez a helyiség. Nem kérdeztük, ki segít ennek a nagyszerű kultúrirányító embernek, Vaska Miklósnak, de az volt a gyanúnk, hogy eléggé egyedül csinálja munkáját. Legalábbis a kivitelezésben egyedül lehet. Van ugyan külön karvezető, kitűnően képzett zenei ember hírében áll, de ő Lentiben tölt be kulturális munkakört. Félő, hogy kevés ideje marad az itteni munkára. Mindezek ellenére is megsejthető, hogy ennyi eredményt csak a többi vezető segítségével, összefogásával lőhetett megvalósítani, elérni. Egy mélyebb vizsgálódás során talán ezekről is beszélhetnénk konkrétabban is.

Feljegyzéseink, turista mivoltünkből és a rövid időből következik ez, csak felszíniek, de a göcseji táj e részének vizsgálata elindított bennünk egy gondolatsort, s ha nem is egyezik a hivatalos, jóváhagyott s a megvalósulás útján levő elképzelésekkel, azért ideírjuk jegyzetünkbe. A göcseji „skanzen”, azaz szabadtéri múzeum sorsáról van szó.

Göcseji szabadtéri múzeum — Nován

Göcsej térképe fölött tűnődve, majd Novára érkezve, újra elolvastuk a Göcseji múzeum évkönyvét, illetve benne Tóth Jánosnak alapos tudományos felkészültséggel megírt cikkét a magyar skanzenről és a göcseji szabadtéri múzeumról. A tudós, alapos megfontolások után amellett érvel, hogy ezt a múzeumot feltétlen a megyeszékhelyen kell felállítani, s már néhány ház azóta tető alá is került a diákotthon mögött elnyúló parkban. Több ok miatt is vitatkoznánk azzal a gondolattal, hogy Zalaegerszegen épüljön fel a göcseji szabadtéri múzeum, vagy csak Zalaegerszegen. Ez, nézetünk szerint, a városcentrikus nézet eredménye. Zalaegerszeg erősen iparosodó város, s a kijelölt hely pedig eléggé „eldugott”, nem kínálja magát a látogató számára. Ezenkívül szűk is ez a katlan. A többnyire városokból érkező turisták aligha azért jönnek hazánkba, hogy itt szintén városokban töltsék idejüket. S különben is! Zalaegerszeg sokkal inkább alkalmas lesz arra, hogy szocialista fejlődésünket mutassuk vele, mintsem régészetünket, folklórunkat.

Ennyi kis vitaérv után jegyezzük fel, hogy a göcseji szabadtéri múzeum102