Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csordás János: Turistaszemmel Göcsejben
ami kifejezhető, elmondható másoknak, egy kicsit a népdalok ritmusának egyszerűsége, közérthetősége, de mindez mégis művészi „nyelven”, művészi eszközökkel és eredményekkel. Egyszerű tiszta kis ház az öreg népművész otthona., csupa virág és lugas, s a kis szoba, az alkotóműhely művészi miljőt lehet, jól érzi magát benne a látogató. A népművész és családjának közvetlensége egyszerre parancsol tiszteletet és fakaszt barátságot a látogatóban. Természeti és emberi szépségeket kereső turistának kitűnő indítás a további kilométerekre. Pölöskén ezért is érdemes megállni egy gyenge órácskára ... 2. Pölöskét alig hagyja el az ember, jobbra, Bak felé haladva egy, a háborúban kiégett kiskastély meredezik-sárgállik a park fái közül; hajdani Teleki-kastély, még mindig a húsz év előtti harcokra emlékeztetve. Sok gondunk közepette is áldozni kellett volna rá, de még mindig nem késő. Nem tudjuk, mi van a lakható, használható részéiben (rossz út vezet be az országúiról oda), de sok mindennek el tudnánk képzelni, akár egy vadásztanyának is, turistaszállóval, vendéglátással. A kastélyt elhagyva több gáz kell a motornak, emelkedő következik egy még szebb, még lenyügözőbb táj felé. Nagy erdőben kanyargunk kitűnő bitumen úton, s Bak fölé érünk. A kétoldali erdőség, a kis völgyek, melyeket elhagytunk az imént, ha van sátrunk, egy kis nomád heverészésre, maradásra hívtak volna. De Bak fölött járunk már, az ismert „halálkanyarban”, lassul a motor, tapad a fék, de jó is ez, mert tovább tart a gyönyörködés a katlanban elterülő falu fölött. Ütitársam, az irodalmi kritikus és esszéista, aki pedig útközben, ha nem is állandóan, de szóval tartott, most — érzem — visszafogja a lélegzetét. Nem tudom, a veszélyes ereszkedő vagy a táj hökkenti-e meg. Később elmondja, hogy egyszerre mindkét érzés a szívére ült. Bakon vagyunk, ebben az irdatlan hosszú faluban. Szinte városias forgalom: élénk vasútállomás, kereskedelmi forgalma van, a megye egyik fő útja ezen a községen át vezet a Balaton és az ország belseje felé. Itt kettes üzemanyag-felvevőhely kínálkozik a turista számára: benzin és élelmiszer egyformán kapható, kis áruháza már a koradélelőtti órákban tc-mve vásárlókkal. Udvarias, gyors kiszolgálás, még a benzinkútnál sem kell sokat várni. Rövid időzés után az egerszegi útra térünk, Sárhidáig. Ott kanyarog felfelé, nyugatnak az új műút, Gellénháza felé. Visszakapcsolunk, így is megérzi a kis motor az utat. A dombtetőn „muszáj” megállni. Nem a motor döglött be, nem bizony. Megint a táj és a kilátás szépsége cövekeli meg a lábunkat. Alattunk a Válicka völgye, vagy inkább katlana, melyen majdnem a megyeszékhelyig ellátni. Micsoda camping-lehetőség itt a tetőn! De felkiáltásunk nemcsak spontán, jelzés a jövőnek is, a nem is. nagyon távoli jövőnek: turistahely, idegen- forgalmi lehetőségeket kínáló hely ez. 3. Gellénháza Ha valaki megpróbál elképzelni miniatűr modern városkát, jöjjön ide, itt a képzelet már valóság. Egyik dombhajlaton az üzemek, a másikon, a keletin a lakótelep, igényes üzletekkel, kulturális és egészségügyi létesítményekkel. Egyik hetilapunk mostanában zajló vitája jut eszünkbe: Vidéken élni! Ha 98
