Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"

GRÁBICS FRIGYES

GYŐRI „BESZÉLŐ HÁZAK”

Széchenyi tér 5, Múzeum

„Vagyon az piac Győrött egy házam Pálffy Tamás háza mellett”. Lipóth Margit végrendeletében szerepel először a ház, 1599-ben. Illendő is, ha már múzeum, messze vezesse vissza a családfáját. A tér pedig, a régi piac valódi „ősök piaca”.

Legrégibb történetét kubikusok és régészek ásták ki. Római utat találtak, a limest őrző katonaság hadi útját. Hiába, itt is: már a régi rómaiak ... A folytatás már szelidebb. A XI. század végéről, Hartvik püspök Agenda ponti- ficalisából tudjuk, hogy az ünnepi körmenet mindig ezen a területen ment keresztül. (Adatkánk becsületét emelheti, hogy ugyanez a kódex tartalmazza az első magyar drámai emléket, a győri Csillag éneket.) Akkor még városszél, s ahogy kiépül a középkori város, neve is lesz. Előbb teátrum, mert itt játszottak a vándorkomédiások, majd — és félezer évre érvényesen — piac (mint ugyanez időtől kezdve az esztergomi Széchenyi tér) — sőt nagypiac, mert volt még kis piac, halpiac, búzapiac, s még Szombatpiac utca is. Nem is csoda a sok vásárhely, a város ekkor már híres iparáról, kereskedelméről. Ám a régiek nemcsak adtak-vettek, hanem áldomást is ittak. Ezt megköny- nyítendő a káptalan vendégfogadót nyitott. Ez olyan hagyomány, amit szívesen neveznénk haladónak, ha a vendéglátóipar értene belőle.

Aztán megint fordul a világ. A négyéves török megszállás azzal iratkozott be a tér történetébe, hogy a hódítók földalatti börtönt építettek itt. De a hadiszerencse meg Pálffy Miklós úgy intézték, hogy a tömlöcbe ne magyar foglyokat gyűjtsenek. Ezt a világjáró török, Evlia Cselebi tanúsítja. Ő szól a „pokolmélységű börtönről, mely tele mohamedán foglyokkal. A börtön mellett egy mesterséges kút, melyből kerekekkel húzzák fel a vizet.” A mai szemlélő megint hozzászólhat: a börtönt tudjuk nélkülözni, de a kerekes kút helyett egy díszkút — a múlt század közepén is volt! — arra is emlékeztetne, hogy pár száz méter csak, szinte ide látszik három folyónk legnagyobbika, a Kis-Duna.

Nyilván ide járt vízért annak a kilenc háznak a népe, mely a mai múzeumépület telkét lakta. A tulajdonosok közül egy ismerős, Nyéki Vörös Mátyás. Költő volt, civilben pedig' kanonok. Talán épp a piactéri látvány ihlette két strófáját:

Kegyetlenek pedig ott a Tömlöcz-tartók;

Szépen ők nem szólnak, mert igen káromlók.

Akár-mint sírjanak ott a szegény Rabok,

Nem lészen ott, aki könyörüllyön rajtok.

Egy chöpp víz sem lesz ott akár-mint szomjuzzál;

Párna-sák-is ninch ott, amellyen aludgyál;

Vagy egy pertzentésig hogy köztük nyughassál:

Mert ott egyéb ninchen örök Vajoh- s Jajnál.

Elmúlt idők elmúlt költészete ez? Mielőtt visszautalnánk a XVII. század elejére, egy megjegyzést: azt a 32 szakaszos verset, melyből idéztünk, négy

6* Életünk

»1