Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kamarás Béla: Madách Imre, a politikus
Madádh 1841 őszén tette le utolsó vizsgáit, utána hazatér megyéjébe, 8 az alispán mellett lesz aljegyző. A hagyományos megyei pályára lép tehát, feltehetőleg családi érdekből. Első főnöke, Sréter János alispán ritka jelenség a táblalbíró-világban: európai műveltségű és látókörű ember, aki egyformán járatos a nyugati irodalmakban és politikai teóriákban. Sréter kitűnő felkészültsége, önzetlen egyénisége nagy hatással lehetett a fiatal Madáchira. A költő az ő oldalán ismerkedik meg közelebbről a magyar közélettel, és szerez politikai tapasztalatokat. Az alispán ugyanis 1841 telén jelentést készít Nógrád megye közigazgatásáról, s 1828-ig visszamenően feltárja az eredményeket és hibákat/’ Még ebből a nagyon mérsékelt hangnemben fogalmazott írásból is kitűnnek a megyei rendszer szörnyű fogyatkozásai- az adók hanyag és korrupt kezelése, az ügyintézés tunyasága és felelőtlensége, az igazságszolgáltatás huzavonája s végül a megyei börtön egészségtelen és embertelen állapota. Ezek után nem kell csodálnunk, hogy költőnk nemsokára a megyei intézmény elszánt ellensége lesz. Hiszen 1842 tavaszán, Sréter tragikus halála után még egy tisztújítást is át kell élnie a szokott korteskedéssel, erőszakoskodással. Ennek a választásnak komikus mozzanatairól Lónyaynak is beszámol egyik levelében (1842 július). Madách iszemmelláthatólag nem nagy kedvvel vesz részt a megyei közigazgatás munkájában, s már 1843 nyarán betegségére hivatkozva lemond tisztségéről. Ezután táblabírónak nevezik ki, ami tiszteletbeli állás volt, és nem járt rendszeres teendőkkel. A kczügyekkel való foglalkozásnak azonban nem a hivatalviselés az egyetlen módja. A rendi Magyarországon minden vármegyének külön politikai fóruma volt, a megyei közgyűlés, ahol az országos politika kérdéseit is meg lehetett vitatni. S ezen a fórumon a fiatal Madách 1842 óta igazi (becsvággyal szerepelt. Politikai harcainak társa, barátja Szontágh Pál volt, a szintén európai műveltségű s igen olvasott fiatal szolgabíró. Mindketten haladó liberális elveket vallottak, s a reformpolitika törekvéseit fiatalos temperamentummal és bátorsággal képviselik megyéjükben. Madách maga így ír erről Lónyaynak: „Én mint afféle parlagi táblabíró gyűléseken zavarom a világot, ez szenvedélyem; szeretem ha a vén spectalbilisok megbotránkozrak s talán kissé rettegnek is.” (1844. május.) Költőnk őszintén és önzetlenül vallja a szabadság és demokrácia új nagy koreszméit, s vállalja az értük való harcot is. Politikai szereplése mély meggyőződésből fakad, s ebben különbözik megyéjének sok liberálisától, akiket csak az egyéni törtetés vagy a népszerűséghajhászás vitt a haladás táborába. Madáohnak sok csalódást kellett elszenvednie a 40-es évek közéleti harcaiban, hiszen a megyei pártok általában nem a politikai eszmék, hanem egyéni vagy csoportérdekek alapján szerveződtek, s főcélul a megyei tisztségek megszerzését tűzték ki. A liberális elvek cégére alatt folyó hatalmi marakodást maró gúnnyal leplezi le a Csak tréja című 1843-ban írt drámájában, melynek kiábrándult főhősében leplezetlenül önmagát rajzolja. Madách feltehetőleg gyakran felszólalt a megyei közgyűlések vitáiban, de hagyatékában csupán három beszédének szövege maradt fenn, úgy látszik, hogy ezekre gondosan előre felkészült. Első beszédét az 1844. ápr. 22-i gyűlésen a vegyes házasságok kérdésével kapcsolatban mondta el. Ez a kérdés az akkor folyó 1843—44-i országgyűlésen heves vitákat váltott ki. A kormány ugyanis 1844 márciusában tervezetet közölt a rendekkel a vegyes házasságból született gyermekek vallásának szabályozására. Ez a leirat a gyermekek vallásának meghatározását magukra a szülőkre akarta bízni olyformán, hogy 70
