Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Kulcsár János: Vallomás négy tételben (Vers)
IV. Mindig a teljességet adtuk egymásnak lélekből, kenyérből s ha voltak csonka-fényű percek, bánattal bűnhődtünk miattuk. Most, hogy tíz ujjad eleresztett, az ábránd zavart hullámhosszán hűségedet bárhogy sugárzód, nem elég. Minden csókod ízét lihegő ebként visszahoznám, ha megmutatnád, hol keressem ... Gerinctörő vággyal kívánok mezítelen öledhez forrni ebben a csupa-szürke estben, és úgy maradni élet-hosszat. Érezni, hogy közel, felettem, melled fehér bárányfelhői áldott nyugalmat harmatoznak. Renner Kálmán: Marx-plakett 38
/
