Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Kulcsár János: Vallomás négy tételben (Vers)
VALLOMÁS NÉGY TÉTELBEN 111. Csóklalan utak lebegő célja, te várt Bizonyosság! Könnyű vagy s szép, akár ha délben acélhidak fölött fehéren táncol az átfűlt levegő, s a híd alatt bölcs vizek mossák simogatóvá holnapi mennybolt-kékjét az óceánnak ... II. A távollétek rosszul bánnak velem; egyre riasztóbb lesz és mind közelibb a sarlós bánat, Reggel segítségért sikolt a kötéltáncos újrakezdés, esténként megkísért a Hold, az éj felénél meztelen bűnök zuhannak paplanomra, s hajnalig birkóznak velem. I. Mint lánykorodban, rég: naponta megszüllek görcsös képzelettel. Minden mélázó mondatomba beépítlek. Virágos ággal őrizlek s borzas ifjúsággal, takargatlak alvó szelekkel. S talán, mert testedben hiányzol, szabad a gőgnek elvágyulni: a vallomás-szók úgy peregnek, ahogy a szélvert, dús kalászokból a búza érett gyöngye hull ki. KVLCSÁR JÁNOS
