Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Káldi János versei: Esengő. Üdvözlet. Balatonberényi feljegyzés
A nagy fogadkozás, ,,az el-nem-feledkezés” csak sírdogáló útipor, folyóba dőlt holdfény, locska lé? El-eltűnődöm, merre lehettek, mit csináltok, nyárszemű távoli társak? Kulcsár Jancsi, Békés Gyuri miről vitázhat? Marika, lluci, Jutka, Lenke, Gitka, ha befejezte a napi munkát, s „letette” gondjait vajon mit álmodik? Olykor-olykor arra gondolok, talán a tavaszi-gally-finomságú mordvin és udmurt kicsinyítő képzők vizsgálata foglalja le minden pillanatotok, avagy esetleg — de ez sem lehet titok! — Ranganathan világos-lila osztályozó rendszere köti le éj- és napotok. Félre a tréfát! Fut az idő; a kerítésen s a lélek falán is átfúj már a szél; a csontos mező elalél; koszorút köt szívemre a bú; küldjétek a régi melegből, a csodából, az ifjúságból; hozza el azt egy drága levél. BÁLÁTONBERENYI FELJEGYZÉS — Szabó Pálnak — Az égi síkság már fakult-kék. Elfogy a fákról az idei lomb-láng, s elmosódnak odafönt a vándormadarak ívei. Füstölög az ágbogas falu; nem is füst, a táj virága az, ami égig nyúlik fehéren, s elnyeli a végtelen magas.
