Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Káldi János versei: Hazafelé, egy széttépett csengettyűszó-koszorú darabjai közt. Látogatás a Helikon Könyvtárban
JÍÁLDI JÁNOS VERSEI HAZAFELÉ, EGY SZÉTTÉPETT CSENGETTYŰ SZÓ-KOSZORÚ DARABJAI KÖZT Az estsugárnak nárcisz-tánca kísér kettőnket két falu közt — vagy csupán két mondat közt? — amerre elvész az út jegenyétlen széttépett, őszelői csengettyűszóban, porfelleges lebegésben. Édes kis Virágrezgésű, ugye, nagy nap volt ez! Órákon át hallgattad: szemeimben az alkonybarna fények mit dönögnek, s együtt örültél velem az élet-adta, égig-csapkodó Örömnek. S most megyünk, megyünk hazafelé — de kétfelé. Verik a vad szelek nagyon-tiszta szívünket; lobogó, csapzott hajunkba fúnak. S mindketten de sajnáljuk-bánjuk, hogy vége — a csengettyűszó-koszorúnak. LÁTOGATÁS A HELIKON KÖNYVTÁRBAN Keszthelyen, a Helikon Könyvtár szalonjai falán számos szép kép virít. Ezeket nézzük — egy kisleány, hat legényke, két csöndes öreg és én — mindannyian, s a télvégies, nagy égboltról behull a naparany. Az egyik szalonban megállók, s mintha mély gyökeret verne lent a lábam, nem tudok lépni. A képkeret égő négyszögében, ím, lovak állnak! S több festményen is ló, ló! Ahogy nézem, készül is e költeményem. 3* 35
