Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - SZEMLE - Hajnal Gábor: Farsang-temetés (Káldi János)
csak a segítőszándék és emberszeretet alapján Radó megmenti az üzem párttitkárát, helyteleníti és elítéli a sztrájkot. Nincs mivel töltenie idejét, az üzem áll, gondolatai Helén- hez térnek vissza. November 4-e után Andai disszidál, Helén magára marad. S ekkor döbben rá tettének súlyosságára, s arra, hogy nincs visszaút, válni kell. S elérkezik a tárgyalás napja, amikor kihirdetik az ítéletet: „Nem látjuk indokolva a válás kimondását”. Helén, Radó és Szamos ebédelni indulnak. Közben Szamos meggondolja magát és magukra hagyja a fiatalokat. S Radó gondolkodik: Mi kell az együttéléshez? „Talán szív, lélek, megértés, elnézés”. S a két fiatal együtt indul tovább az élet útján ... A cselekmény, a meseszövés színes, bár nem bővelkedik gazdag fordulatokban, de így igaz és élethű: egyszerű emberek egyszerű élete és gondja. Minden sorában, minden té- pelődő és kétségbeejtő helyzetében ott van a végső kifejtés, amit Szamos fogalmaz meg: „Én azt mondom, hogy bízni kell az emberekben. Ha nem is mindig a jó oldaluk van a felszínen”. Ez lényegében az író hitvallása, a mű mondanivalója. S ez az, amit Csongor Rózsa élet- és valóságszerűen vetít elénk a tárgyalás alatt a felek gondolataiban. Ez az őszinte érzésektől átfűtött, néhol szenvedélyes hangú, magával ragadó történet. Élettel teli szereplői nem világot akarnak megváltani, csak saját életüket akarják szebbé tenni, a saját életüket és boldogságukat keresik és mentik. Emberi problémáknak költői finomságú ábrázolása, amelynek érzelmi gazdagsága még sokáig zsong az olvasó emlékezetében. Élénk logikával bizonyítja a mű, milyen nehéz elérni és megtartani a hétköznapi életek boldogságát. A viszonylag kevés szereplő egyéni életén át mutatja meg a ma életének problémáit, s megoldásában az emberi nagyság: az önlegyőzés és az újrakezdés győzedelmeskedik. A küzdelmes, önmarcangoló vallomásokban a mű egész erkölcsi problémafölvetése reális, igaz és mai. S az író felelősséggel, őszintén keresi rá a választ. A „Hétköznapi emberek” szerkezete, egyszerű stílusa, tiszta képei, s nem utolsósorban a cselekmény mai és igaz volta egyaránt biztosíték arra, hogy maradandó tanulságot nyújtson fiataljainknak, de minden korú olvasónak egyaránt. (Magvető, 1963.) Tóth József HAJNAL GÁBOR: FARSANG-TEMETÉS Hajnal Gábor nyolcadik verseskötetét forgatja az, aki a most megjelent Farsang-temetés c. könyvét olvassa. A csúcson álló költő alakja kissé fanyar mosollyal tekint felénk e kötete lapjairól. Ha arcára nézünk, sok szomorúságról beszélő vonást látunk azon. A költő elmúlt évei sok fájdalmat takarnak. Elég talán az, ha a fasizmus időszakát idézzük itt fel, amikor Hajnal Gábornak kín és förtelem volt az osztályrésze, s nem tudta, hogy a holnapi nap milyen végtelen megaláztatásokat hoz számára vagy egyáltalán megéri-e a holnapot, hiszen „ki tudta, mire őrzi végzete?” (Futóárokban) De egyébként 165
