Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - SZEMLE - Csongor Rózsa: Hétköznapi emberek (Tóth József)
válni készülő házastársak gondolatban újra végigélik azt az utat, amely a megismeréstől a mai napig vezetett. A dunántúli kisváros esztergályosa, a felszolgálónő, majd rönt- genlaboráns-feleség valóban hétköznapi emberek, akiket nem érdekel a közügy, csak a maguk világában élnek. Radó János, a férj, fiatal katona a kisvárosban. Megismerkedik Szamos Helénnel. S a tárgyalás folyamán felidéződnek a férj katonaévei, szerelmük, házasságuk és boldogságuk emlékei és rádöbbennek arra: mindez milyen rövid idő alatt semmi lett, válni kell. A két fiatal életindulása különböző. Radó János értelmiségi család gyermeke. A szülői házból a mindenbe belenyugvó apa, s a házsár- tos, pénzsóvár anya emlékét hozza magával. A feleség korán elveszti anyját, s apja: Szamos Márton gyárimunkás neveli. Szamos a munkásmozgalom régi harcosa, éltető eleme a munka, a gyár. A különböző útról induló fiatalok szerelme hirtelen lobban fel. Ezt a szerelmet, majd házasságot a két család kezdettől fogva másképp nézi. A Radó család feje belenyugvón, az anya önzőn. Szamos Márton atyai jóindulattal és a fiatalság iránti megértéssel. Szamos Márton, aki nemcsak szemlélője, hanem aktív harcosa is a ma életének, nem erőszakolja rá nézeteit és elveit a fiatalokra, hanem látszólagosan alkalomszerűen neveli és vezeti őket a helyes útra. A tanulás és továbbképzés szükségességét finoman és nem hatalmi szóval sürgeti. Helén végre beiratkozik szaktanfolyamra. Ezt látva férje is gondolkodni kezd: „Egyszer ugyan beszéltek arról, hogy mostanában mindenki tanul, s ő is megkísérelhetne valami műszaki tanfolyamot vagy hasonlót, de el is hallgattak, nem esett róla több szó ... Mintha egy árnyalattal hűvösebb volna az asszony, mióta azt a tanfolyamot járja. Radó kutatta, nem bontakoznak-e benne egy rosszfajta büszkeség, vagy önteltség csírái? Nem. Csak magabiztosabbá lett. Meg okossá.” Ez a kis idézet is bizonyítja, hogy Csongor Rózsa helyesen találta meg azt a formát, amely nevelési feladatunk sarkalatos tétele: megtanítani az embereket gondolkodni. A házasság veszélybe kerül. Még nem lát tisztán a férj és az apa, de Helén magatartása arra enged következtetni, hogy belépett a házastársak közé a „harmadik”. Helén különköltözik, s éli a maga kis szerelmi életét Andaival, kórházi főnökével. Számára már csak Andai létezik. Vele foglalkozik ébren és álmában, s csak néha kísért a múlt: férje és gyermeke. Szamos gyakran meglátogatja ve- jét, beszélget vele az üzemről, néha Helént is szóba hozza. Könyveket ad a fiatal esztergályosnak. A búskomor fiatalember először csak időtöltésnek szánja a könyveket, később többször is kézbe veszi és gondolkodni kezd. Egy alkalommal felteszi a kérdést apósának: miben hisz? Itt ismét az írónő egyszerű, keresetlen szavakkal adja meg a választ Szamos szavaiban: „Az emberekben. Meg a munkámban. Meg abban, ami körülöttem van”. Az idő múlik, s Andai ellenforradalmi eszközéül használja fel Helént. Helén, bár nem szívesen, de eleget tesz Andai kívánságának. S amikor Budapestre küldi Andai, meglátogatja gyermekét is. Ettől kezdve gondolatai és érzelmei megoszlanak szerelme és családja között. A válságos napokban öntudatlanul, 164
