Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Derkovits Gyula, a kommunista művész
Kivégzés Sallai és Fürst elvtár&ak kivégzésének megrendítő hatására festette. Nem volt még gettó, mégis szögesdrótot festett. „A világháborúban volt szögesdrót. A drótsövény maga is kifejezi a rabságot, kiszolgáltatottságot. Valahol a kültelekén, a senki földjén végzik ki a munkást” — mondta erről. Nemzedékek Volt egy Marx-képünk, bekeretezve feltette a falra. Vele szemben lógott a nagytükör, ami alatt szeretett Gyula olvasni. Sallai elvtárstól kaptam Bebel: A nő és a szocializmus című könyvet. Gyula nézegette, olvasta és egyszeresük piros papírt vett elő. „Nincs méltó köntösben ez a könyv, bekötjük, hogy a külső is piros legyen” — mondta és a papirosba takarta. Szándékosan ezt ábrázolta a festményen, színhangulatát úgy alakította, hogy másszínű könyv, mint a piros, elkópzelhetetelen lenne a kezében. Ügy véltük, ez a kép kifejezi, hogy a kisgyermek az anyatejjel együtt szívja magába az új eszmét, a szocializmus eszméjét, amire a könyv és Marx képe utal. Későbbi kiállításokon rá akartak beszélni, hogy valljam, nem Marx, hanem a nagyapa képe látható a falon. Természetesen nem voltam hajlandó ilyesmire. Proletáranya Budán, az arisztokraták villanegyedében egy munka nélküli terhes anyával találkoztunk, amint egy vasrácsos kerítésű palota ajtajában állt. „Segíteni nem tudok, adni sem tudok semmit, de megörökítem egy életre” — mondta nekem Gyula és vázlatot készített az asszonyról. Mikor a készülő képre ezüsttel festette a kerítés vasrácsát, hozzátette: „Ezek a rácsok fegyverek, a bentlakók dárdái, a kintlevő nincstelenekkel szemben. Éles szuronyok fényesre csiszolva. Nem rozsdásak, a harc még tart”. Halas csendélet A vacsorára vásárolt halat az asztalra tettem. Gyula mindent úgy hagyott, ahogy volt, csak a kést fordította szembe. „A késnek szembe kell állnia — mondta. — Itt késhegyre megy a harc a hal, az élelem megszerzéséért, az élet fenntartásáért”. A felsorolt, Derkovitsné által ismertetett példák jó bizonyságai Derkovits valóságszemléletének és tudatos képalakításának. Grünewald. Brueghel. Gova, Daumier megismerésekor látta meg Derkovits, hogy az emberi tartalom lényegesebb a festészetben, mint a „szép” forma. „Régebben is reális ábrázolás volt, nem mindig idealizálták az istenekről, szentekről szóló témát. Grünewald Krisztusa mily kegyetlenül elgyötört, a szentek is emberként szenvednek. Nekünk nem szenteket kell festeni, hanem a társadalmi problémákat kell világosan kifejezni, hogyha eljön a szocializmus, a jövő generációja is tudja, miért tüntettünk, harcoltunk mi életünkben”. A kifejezés érdekében technikáját is alakította. Meglepetésnek számított az arany és ezüst alkalmazása. „Ahogy az egyházi művészetben felhasználják az aranyat az egyház ideológiájának szolgálatában, miért ne lehetne a marxista eszme szolgálatába állítani? Ha a dologtalan papság megadhatta magának mikor a fémet a munkás bányászta — akkor mi sajnálnánk magunktól? A munkásember talán nincs olyan fenséges, mint a szentek? A technikában is mindent meg kell próbálni, ha az a kifejezést elősegíti.” Színeit a legnagyobb igyekezettel hangolta egybe. így jutott el odáig, hogy a mélytónusú, kissé rideg színek helvébe a világos tört színek kerültek. Néhány szín finom árnyalatainak végtelen sorát sorakoztatta fel képein. Nála a szín nem csupán szemet gyönyörködtető elem. hanem a mondanivaló kifejezője, alkalmazásának nagy jelentőséget tulajdonított. A tendencia jól megfigyelhető: a szegényeket, a proletárokat a meleg színek árnyalatainak 146
