Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Derkovits Gyula, a kommunista művész
Vasút mentén A Népligetben szoktunk sétálni. Gyakran elkerültünk a liget szélében elhúzódó vasúti töltés mellé. Leheveredtünk a fűre, pihentünk. Gyula ilyenkor is rajzolt tájat, embert, állatot. Felettünk sűrűn dübörögtek el a vonatok. Felmentünk a sínekhez, néztük messzefutó fényes csíkjaikat. „A sínek körülszaladják a földet — mondta. — Jó lenne elmenni, sokat látni, de mi csak gyalog járunk.” Vonzotta a vonat, a sínek, a robogás. Nagyon tetszettek neki az új mozdonyok fényes kerekei. Sokat emlegette, hogy kettőnk bolyongását, magunkra hagyatottságát ábrázolta a képen, miközben a luxusvonat, az ÉLET robog el mellettünk a fagyos világban. Végzés Többször kaptunk felszólítást a lakbértartozás kiegyenlítésére. Pénzünk nem volt, nem fizethettünk. Egy alkalommal éppen piacra indultam, amikor a postás hozta a végzést. Visszalépve átadtam Gyulának, azonnal felbontotta és olvasni kezdte. Nem tudtam mit tartalmaz, ijedten bújtam hozzá, arcáról akartam leolvasni a levél tartalmát. Gyula felpillantva a szobában levő nagy tükörben meglátta az egész jelenetet, melyben a mögöttünk levő nyitott ablakon át a szomszéd ház tűzfalán ülő madár és a feléje lopakodó macska árnyéka is látszott. Azonnal rajzolni kezdett, mire visszajöttem a piacról, már mutatta a kép vázlatát. Aukció Gyula sokszor látta, amint egy-egy újabb kiállított képe előtt csoportosulás történt, és a jó képekre vadászó „műbarátok” hogyan igyekeztek megszerezni maguknak olcsó áron. Ezen az alkotásán egy kép látszik a szembeniévé falon, előtte két köcsögkalapos, monoklis úr kacsint össze cinkosan, szemüvegük villódzik. Szinte lesír arcukról szándékuk tisztességtelensége. A kenyereslány Egy tejivóba szoktunk járni néhanap, ha volt valamennyi pénzünk. Ott szolgált fel egy lány, fakeretes üvegtálcáját feje fölé emelve kacénan siklott az asztalok között. Ahogy mellettünk elsuhant, Gyula utána nézett, és rögtön meglátta benne a témát. A képen mindent tudatosan alakított. A lány kacér mozdulatával, a feje felett tartott tálcára dobott pénzdarabokra vetődő tekintetével azt akarta kifejezni, hogy „ ... ez a lány a pénzen keresztül látja a világot”. Hasonló jelképes tartalma van a lány derekába szinte belesimulni látszó hátrahajló fiatalember ilyen formában történő ábrázolásának. Hajókovács Újpesten gyakran kijártunk a hajógyár környékére. Szeretett volna bekerülni a gyárba, de nem sikerült. Egyszer egy készülő uszály ki volt tolva a parthoz, körülötte emberek dolgoztak, ez inspirálta munkára (hajóépítőket már többször is rajzolt). Mikor a kép elkészült, megkérdeztem, miért festette magasabbnak az embert, mint a hajót? „Ö az alkotó, ő az ember. Az ember mindennél nagyobb — mondta. — Az ember alkotja a hajót is, ezt ki kell fejezni.” Az asztalos Egy neves szobrász — tipikus polgári ember — Derkovits kertelés nélküli szókimondására megjegyezte: „Asztaloslegény csak asztaloslegény marad.” Gyula ekkor nem sok ügyet vetett rá, de később, mikor e képet festette, mondta: „íme itt az asztaloslegény. Előtte, mögötte fa, körülvéve fával olyan, mint egy szú. Nem szégyenlem.” Gyula halála után keresztelték el Bútorkészítő, majd Vinklis önarcképre. 10 ÉLETÜNK 145
