Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Derkovits Gyula, a kommunista művész
Derkovits ábrázolásmódjának nagy értékét. A mondanivaló közérthetőségének minden mást háttérbe helyező igénye tartotta vissza, óvta meg az izmusok zsákutcájától. Kora „tiszta festészetet” hajszoló zűrzavarában megingathatatlanul ment előre célja felé. Elfogadta, vallotta, az egyes irányzatok eszméit, de fenntartással, mindig hozzátéve a maga külön véleményét. A „tiszta festészet” hívei elszakadtak az élettől, eredményeik csupán a mesterség határain belül voltak, haladó tendencia kifejezésének igénye fel sem merült bennük. Nem- lenne helyes neveket emlegetni, műveiket Derkovitséi mellé állítva boncolgatni, mert gyengéik hatványozottan mutatkoznának. Ez a tapintatosság azonban sohasem jelentheti azt, hogy ne tekintsük mércének Derkovits műveit. Érthető, hogy nem tarthatott ki az önvallomásában említett „tiszta festői elemekkel” való alkotás mellett, mert minden közérdekűt ábrázolni kívánt. Személyes mondanivalóit is általánosította, közérdekűvé emelte anélkül, hogy realitásából a legkisebbet is veszni hagyta volna. Sokszor meghökkentő módszereket alkalmazott a kifejezés érdekében. Talán 143 önarckép
