Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Heitler László: Derkovits Gyula, a kommunista művész
HEITLER LÁSZLÓ DERKOV1TS GYULA, A KOMMUNISTA MŰVÉSZ 70 évvel ezelőtt született és már 30 éve meghalt az első proletárművész, aki a kommunista eszme szolgálatában a legmagasabb szintre jutott el a magyar képzőművészet eddigi történetében. Festészete ma is korszerű, időszerű, modem művészet. Ennek okát Derkovits életében, emberi-művészi magatartásában és alkotói módszerében kell keresnünk. Kommunista művész volt; az emberiség haladását szolgálta a modem művészet legjobb eszközei, eredményei felhasználásával. A művész a két világháború között kezdte elveszíteni társadalmi szerepét. A XIX. századi képzőművészet folytatása az uralkodó osztályok művészetét jelentette. Az újnak számító nagybányai festészet ugyan megkapta az őt megillető elismerést, de az ellenforradalmi rendszer társadalmi problémáinak kifejezésére, harcos, agitativ szerepre nem volt alkalmas, erre képviselői sem vállalkoztak. Mások expresszionista és kubista kifejezési eszközökkel próbálkoztak, de nyílt állásfoglalásra az ő bátorságukból sem futotta. A kubizmus három fajtája — a cezannei, az analitikus és szintétikus — közül az első hatott Derkovits festészetére. 1920—22 körül készült képein a kubista és expresszionista elemek vegyültek. Későbbi képei közül is legtöbb expresszív, de nem expresszionista. Alapjában különbözik a tipikus expresszionista művektől. Állandóan áttörte e stílus korlátáit a realizmus irányába. Képei jelképesek, de reális tartalmúak. Az expresszicnizmushoz való vonzódása érthető, hiszen ez az áramlat fordult a társadalmi problémák felé. A háború és az utána következő forradalmak megkövetelték a művészektől a reagálást. Derkovits esetében a reagálás nem korlátozódott a művészet területére. Maga is aktív harcosa volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, lakása az illegális pártmunka egyik székhelyévé vált. Olyan korban élt, amelyben a tendenciát, a műben szereplő ideológiai célzatosságot a mű káros velejárójának tartották és igyekeztek azt az alkotásból száműzni. Derkovits éppen abban alkotott nagyot, hegy az emberi-eszmei és festői tartalmat olyan szintézisbe hozta, amely remekműveket hozott létre. Dacolt az illusztratív ábrázolás veszélyével, nem zárkózott el a témától, akkor sem, amikor kortánsai a „tiszta festészet” ürügyével az emberi problémáktól távol keresték önmaguk kifejezésének lehetőségeit. Derkovits társadalmi helyzete, eszmei álláspontja megkövetelte, hogy más művészetet hozzon létre. Ebben elhatároló jelentőségű proletár’ volta és öntudatos kommunista magatartása. A legelnyomottabb osztály tagja maradt művésszé válása idején is. íme önvallomása: „Képet festeni annyit tesz, mint egy síkon, tehát két dimenzióban tiszta festészeti elemekkel, vonallal és színsíkokkal, a síkot mint egyedüli monumentális festészeti formát tiszteletben tartani. Festészetemet minden illu- zionisztikus elemtől megszabadítani akarom, mert szerintem, csak úgy jöhet létre egy erős festészet, ha tisztára festői formákkal dolgozunk és festjük az élet jelenségeit mindenhonnan, hogy mentül intenzivebben tudjuk magunkat kifejezni, össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval, mert az embernek biztosan van közölnivalója. Mint festőnek és mai embernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni. Azt hiszem, hogy teljesítem is ezt, mikor az aktualitásokat tudomásul veszem”. (Ernst Múzeum 1927-es XCI. kiállítás katalógusa ) Az első mondatokban említett festői célok összehangolása a vallomás második felében világosan kifejtett eszmei, emberi magatartással — ez adja 142
