Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély

— Mindezeket úgy adom elő és hozom Felséged tudomására, amint magam tapasztaltam — végzi jelentését, — egyben az Isten szerelmére kérem Felségedet, kegyeskedjék módot találni arra, hogy szükség esetén ágyúgolyókat és más hadiszereket, nemkülönben katonai segítséget kaphassak idejekorán, mert máskülönben nemcsak az én szigetem, hanem a szomszédos vidék is menthetetlenül elpusztul..

Utolsó, a császárhoz intézett emlékirata 1664. július hó 17-én kelt Bécsben. Ebben már Kanizsa ostromának meghiúsulásáról számol be, nyíltan vádolja a császári tábornokok magatartását, különösen Montecuccolira panaszkodik, akit felelőssé tesz Zrínyi-Üjvár elvesztése, az egész Muraköz és a stájer határvidék elpusztulása miatt. Az emlékirat befejező részéből idézzük az elkeseredett Zrínyi szavait:

— ”... Végeredményében ötven török kergette ki összes embereinket a sáncok mögül és az árokból a vár falaira hágva, azonfelül, hogy sok németet megölt, olyan zűrzavart keltett, hogy állásaikat azonnal elhagyták és rendetlen futásban menekülték a hid felé... A törökök mindazokat, akik az erősségben (ti. Zrínyi-Újvárban) maradtak, nyomorultul valamennyit felkoncolták. Könyörgöm Felségednek, vájjon valóban megvolt-e Montecuccoli grófban a jószándék, hogy a várat megvédje, mikor tudtomon kívül már a sáncokat és védőfalakat is aláaknáztatta és mindent úgy készített elő, hogy mihelyt az ellenség az első, látszólagos rohamot megindítja, légberöpitse a várat, mint ahogy felrobbantották a védőgátakat is, mielőtt azokat egyetlen ellenséges katona is meghágni próbálta volna... Tavaly mindössze százhúsz német és százötven magyar védte meg a várat a legváratlanabb, leghevesebb három roham ellen, nagy veszteséget okozva az ellenségnek, — és most kilencszáz katona, sőt az egész nagy hadsereg ily szégyenletes módon veszítette el. Szép kis segélyhad az, — tör ki Zrínyiből az indulat és a jogos felháborodás, — mely váramat elveszti, szigetemet elpusztítja, jobbágyaimat szétkergeti és megöli! Mindezt, — bár nekem óriási kárt okoztak, — nem fájlalom annyira, mint azt a tényt, hogy katonáimat, akik annyi éven át nemcsak a szigetet védelmezték meg, hanem Felséged Stájer tartományát is, — elűzték otthonukból s csak az Isten tudja, hová kergették őket feleségeikkel, gyermekeikkel egyetemben... Nem is akarok beszélni arról a szégyenfoltról, melyet Felséged fegyverein ejtettek ezzel az eljárással... Ezt a földet én és családom, — irja Zrínyi, — sok verejtékkel és véráldozattal mindeddig megvédíük a török óriási hatalmával szemben. Most tönkrementem ott, ahonnan segítséget kellett volna várnom és ahol minden reményem és bizodalmám alapja nyugodott...”

Kevés ilyen hangú jelentést olvashatott Lápót császár a bécsi Burgban, mint Zrínyi vádiratát, dehát az utolsó törökverő magyar hadvezérnek már nem volt semmi veszteni valója családján és puszta életén kívül. Mint tudjuk, Bécs könyörtelen önzése, ellenségeinek leplezetlen aljassága ezektől is megfosztotta őt. lványi Béla a körmendi Batthyány-levéltár anyagában 204 Zrínyi-levelet talált és tett közzé „A két Zrínyi körmendi levelei” c. tanulmányában 1943-ban. Markó Árpád: „Zrínyi Miklós levelei” c. monográfiájában pedig (Bp. 1950.) további 74 Zrínyi-levél tartalmát ismerhette meg a szocialista magyar történetírás. 1954-ben jelent meg Klaniezay Tibor „Zrínyi Miklós” c. sokoldalú, a korra vonatkozóan is mélyreható és széles horizontú monográfiája, mely nemcsak a szaktudomány művelőinek, hanem, az érdeklődő mai olvasónak is tökéletes képet ad Zrínyi Miklós koráról, kiemelkedő egyéniségéről, az osztrák és a török politika magyarellenes összejátszásáról és mindazokról a törekvésekről, amelyek azt célozták, hogy akár francia, akár erdélyi és havasföldi segítséggel, Zrínyi irányítása alatt, veszélyeztetett sorsát a magyarság újra saját kezébe vehesse, lerázza magáról az osztrák rablót, visszaverje a törököt, és nemzeti királyt állítson az önálló magyar állam élére. A vasvári béke az egész világ előtt leleplezte az osztrák politika ármányait, gyávaságát és önzését, és már kortársai előtt igazolta Zrínyit. Mindez azoban nem segíthetett a valóságos helyzeten. Zrínyi elpusztult és vele a magyar államiság önállósága, egysége és gazdasági létének minden adottsága is.

103