Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal
építés lírai mondanivalójából következően nélkülözi ugyan a drámaiságot, az ellentétek feszülését, de minden bőbeszédűség nélkül, egyetlen ívben tör a meghökkentő csattanó felé, amely visszájára fordítja az egész novella hangulatát, és a pátosz ironikus csillogást kap, vagy a gúnyos mosoly szertefoszlik az utolsó fordulat tragikumában. Az érett írások stílusát művészi önuralom jellemzi. A pátosz és a bujkáló irónia kettőssége vibrálóvá és sok fényt felvillantóvá teszi ezt a nem vérbő, de mégis gazdag stílust, amely intellektuális asszociációinak tömegével és könnyed hajlékonyságával tökéletesen simul az önelemző írások mondanivalójához. III. Az a lírai vonal, amely a kamaszzsengék robbanó szubjektivitásával indul, azután elcsenevészesedik a húszas évek pályakezdésének kultúrhistóriai ornamentikájában, de ismét átforrósítja az érett férfiesztendők szépirodalmi termésének lapjait, a harmincas évek második felében napvilágot látó Utas és holdvilág titokzatos történetében tér vissza önmagába. A kör bezárul. Az életmű sok kitérő után visszakanyarodik kiindulópontjához, a kamaszkor sorsdöntő válságaihoz, és az érett író ábrázoló erejével és arányérzékével újrafogalmazza azokat az élményeket, amelyek ott izzottak már a zsengék indulattól dadogó és mutáló hangvételében. A regény ezzel lerója az életmű adóját saját Sturm und Drang periódusának, egyben végérvényesen le is számol e korszak emlékeivel, és utat nyit a válságokban vajúdó világ nagy közösségi problémái felé. Ez a regény is, mint Szerb szépírói oeuvre-jének majd minden lényeges fejezete, a világirodalom egyik korabeli jelentős áramlatának méltó magyar hullámverése. A modem európai próza részben még a mélylélektan felfedezései előtt, főképpen azonban Freud és irodalmi síkom Proust ihletése nyomán felismeri a gyermekkori élményeknek az egész életpályát determináló jelentőségét és a kamaszkor szuverén, öntörvényű és görcsösen zárt világát. A sajátos gyermekkozmosz feltérképezésének láza a világirodalomban Alain- Fournier elhatározó nagy lépésétől Katherine Mansfielden és Hughes-on keresztül Cocteau-hoz vezet, a magyar irodalomban pedig Márai és Szerb életművében ver visszhangot. Az Utas és holdvilág kamaszkomplefcumok mélyeibe induló felfedező útja sok ponton érintkezik ugyan a lélekelemző próza mesterműveinek problémalátásával, de korántsem tekinthető az európai divat egyszerű magyar lecsapódásának, hiszen az egyik 1919-ben papírra vetett novellakísérlet, a Hogyan halt meg Ulpius Tamás embrionális formában tartalmazza már a későbbi regény fő motívumait, pedig Szerb ekkor még nyilván nem ismerhette Alain-Fournier Titokzatos birtokát, Mansfield novellái még csak születőben voltak, és Hughes Szélvihar Jamaicában, Cocteau Vásott kölykök című regénye és Márai Zendülőkje még nem is látott napvilágot. Az Utas és holdvilág egyedi színfolt a gyermekiélek feltárásának irodalmi dokumentumai között. Alain-Fournier regényével, amely még a harmonikus, gyermekparadicsom kutatásának a romantikában gyökerező élményeire épül, csak a keresés motívumában egyezik meg. Mansfield némi nyugtalanságot éreztető, de nagyjából mégis a XIX. századi nagyrealizmus gyermekábrázolási technikáját felhasználó novelláival csak témájában érintkezik, és atmoszférájában sokkal humánusabb és európaibb Hughes egzotikus és vad mítoszokkal telített kegyetlen világánál. Cocteau vásott kölykeivel és Márai 95
