Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

latát idézi. A szellemjárta walesi táj hátborzongatóan lidérces rajzában J. C. Powys tájfestésének elemei bukkannak fel. A vagyonhajsza szálait bogozó titokzatos hősnő Huxley démoni asszonyainak távoli rokona, és Bátky félszeg bolyongása a századok mélyén Woolf OrZemdojának korszakokon átnövő, időtlen életét fordítja visszájára.

Csakhogy Szerb — ahogy a főhős portréján is megváltoztatja a novellából ismert arányokat — az angol regény minden felhasznált eleméből a szükségesnél tudatosan egy kicsit nagyobb mennyiséget adagol. A cselekményesség elemének megnövelése egy ponyvaregényeket megszégyenítő örökséghajszát és kísértethistóriát szül. A tájfestés miszticizmusának és a csodamotívumnak a felnagyítása kinyitja a walesi várromok kriptáinak ajtaját, és szellemlovasokkal népesíti be az angol országutakat. Az intellektuális, az esszéelem túlhajtása a rózsakeresztesek hajdani szektájának misztikus históriáját szövi a kísértettörténet és detektívregény elemei közé. A lélekrajz intenzívebbé válása pedig karikatúrát csinál a novellák Bátkyjából és felvázolja a rejtélyes Earl of Gwynednek a természet titkait kutató, szellemekkel cimboráié, misztikus figuráját. A felhasznált elemeknek ez az egyenkénti megnövelése bőven elegendő ahhoz, hogy a regény kajánul visszájára fordítsa Szerb nagy amerikanizmusellenes szellemi harcának pátoszát, és magának a harcnak és a harcot folytató européer literátornak a karikatúrája mellett a maga szellemjárta walesi tájaival, pusztulást jósoló őrült prófétáival, halottak panaszait sóhajtó mélyvízű tavaival és az élet mibenlétének titkát megfejtő mítoszi hőseivel a harc legfőbb fegyverének, az új angol regény műfaji sajátságainak a ragyogó szellemességű, mesteri paródiáját is adja.

Ahogy a lírai lágyságú portré és a karikatúra, az újszerű intellektuális regény és a paródia elemei egyesülnek az önéletrajzi ihletésű novellákban és A Pendragon legendában, úgy áll össze leleplező gúnyból, komikumból és tragédiába torkolló sorsszerűségből a szépirodalmi életmű egyik legérdekesebb darabjának, a Századvég című elbeszélésnek a hangulati színképe. Tyrconnel- nek és íróbarátainak története külsőségeiben a személyiség és álszemélyiség viszonyát megmutató angol lélekelemző regény hagyományaihoz csatlakozik, de a századvégi London kulisszáinak hátterében Szerb Antalnak és egész nemzedékének leggyötrőbb egyéni problémáit villantja fel. Tyrconnel misztikus kabalahite mögött hitetlenség és útkereső tapogatódzás lapul, az átszellemül- ten katolikus Johnsont a magány és a bizonytalanság rémei kínozzák, és az éterien poéta doctus Dowson lényének mélyén egy szemérmes nyárspolgár húzódik meg. A kettős én elemzése még csak az erőszakolt pózok és furcsa mániák karikatúráját rajzolja, de amikor a magáraerőszakjolt attitűd Johnson végzetévé magasodik, kiviláglik, hogy az álszemélyiség papírmasé figurájában a valóságos én eleven vérkeringése lüktet, és a novella tragikus végkifejletében egy egész intellektuel nemzedék gyötrő igazságszomja, görcsös kiútkeresése és botcsinálta hinniakarása bontakozik ki.

A harmincas évek novellatermésében és az első regényben minden bonyolultabb áttétel és tudóskodó apparátus nélkül mutatkozik meg a felnőtté érett író bensőségesen férfias lírája. A mondanivaló és a művé formálás közé nem ékelődik semmi toldalékelem. Az élmény nagy művészi erővel alakítja ki a neki legmegfelelőbb műformát, a zárt szerkezetű, rövid lélegzetű, csattanóra épített novellatípust, és szinte még A Pendragon legenda nagyobb boltozatát is jellegzetesen kisepikái elemekből állítja össze. A tömör novella94