Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

Énjének legfőbb vonása a kínzóan éber intellektus, amely szinte elsorvaszt minden egyszerű örömkészséget, mert már a vágy édesen gyötrelmes feszülésében benne érzi a feloldódást követő ürességet és a beteljesülés nyomában járó csömört.

A novellák hőse a magányból fakadó, örök, beteljesületlen vágyak melankolikus lovagja. Rezignált mosollyal járja a zajos nagyvárosi utcákat, és vastag szemüvege mögül távoli nosztalgiák végtelenségébe néz. A vágyak álomszerűén ellebbenő nőalakok felé szállnak, akik azonban nem is hús-vér asszonyok, hanem az elérhetetlenség szertefoszló szimbólumai. A Madelon, az eb Bátkyja Rothesay grófnőről, zordon skóciai várkastélyok hűvösen előkelő asszonyáról álmodik, a St. Cloud-i novella Tamása pedig Marcelle-t, barátja vérbő kedvesét imádja félszeg hódolattal. A cím nélkül fennmaradt elbeszélés hőse szenvedélyes alázattal hajszolja Párizson keresztül egy káprázatos amerikai szépég nyomát, a Gondolatok a könyvtárban filozoptere casanovai izgalommal ostromolja Ilonát, a csinos kolleganőt, Lancelot lovag pedig gyötrelmes éjszakákon át ábrándozik Guinevere örökké késő kegyeiről. A sors szeszélyes játéka pedig egyszerre — mesebeli három kívánságként — teljesíti a vágyakat, vagy feloldja a kielégíthetetlenség gyötrelmeit. Kling- sor bűvös fogója kiemeli a szerelem szadista kis ördögét Lancelot szívéből. A véletlen a Regent Park sétaútjain Bátky karjai közé vezeti a megálmodott asszonyt. Marcelle Tamásé lesz azon a furcsa St. Cloud-i éjszakán. Ilonka egy mesés párizsi este bűvöletében szerelmet vall hódítójának a Szajna-parton, és az amerikai csoda egy mámoros pillanatban ostromlója ölébe hull. A valóság érintésére azonban felpattan egy titkos ajtó, amely a hős énjének legrejtettebb gyökereihez vezet. Az álmok hunyorgó szemű hőse elemében érezte magát a vágyak biztosnak hitt teljesíthetetlenségében, de mit sem tud kezdeni a kínálkozó valósággal, és visszaretten a beteljesüléstől. Bátky a siker magátólértetődőségében a karjaiban tartott asszonyban nem ismeri fel az álmok skóciai várúrnőjét, Tamásban Marcelle valóságos csókjaitól malíciává savanyodik a hajdani hódolat, és a vallomástól megrettent filológus-Casanova kapuzárásra hazaviszi Ilonkát a kollégiumba. A beteljesülés kifosztoittságától megzavart vágyak visszakövetelik elrabolt birodalmukat. Lancelot visszakapja a jóságos Klingsortól a reménytelen szerelem gyötrelmeit. Az amerikai szépség karjai között az előbb még lángoló hős már Nell Gwynnről, I. Károly hajdani legendás szeretőjéről álmodik, és a valóságos asszony helyett egy múltból feltámasztott, szétömlő fantomot ölel, a Marcelle csókjaitól elriasztott vágyak egy angol leány leheletfinom alakját lengik körül, aki hajnalban már hazaindul — Üj-Zélandba. Az álmok a múlt és a végtelen távolság örök distanciái mögé menekülnek a megvalósulás pusztulása elől, és a vélt beteljesülés magaslatáról új nosztalgiák most már biztosan elérhetetlen végtelenjeire nyílik kilátás. A novellák hőse az álmot az álomért, a vágyat a vágyért szereti. Tudja, hogy a megkapott asszony sohasem lehet azonos az álmok ködalakjával, hogy a beteljesületlen vágy szépsége többet ér a megragadható sovány valóságnál, és kimenti dédelgetett illúzióit a beteljesülés fenyegető pusztulásából. A beteljesületlen álmok finom nosztalgiája, a vágyak kínzóan édes feszülése a férfivá és tudóssá érett Szerb legigazibb lírai mondanivalója. Azonos ez az intellektuel örök szomjúságával, amely mindig új szellemi világtájak felé hajtja a kutató szenvedélyt, a művész éis. a tudós ösztönével, amely a megtalálás öröménél többre becsüli a ke92