Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

resés lázát, Faust szent nyugtalanságával, amely a tudás végtelenje felé hajtja hódító vágyait.

Az a szelíden ironikus felhang, amely már megcsendült az önéletrajzi ihletésű novellák cselekményének furcsa bonyodalmaiban és az átszellemült filológus-trubadúr sajátos jellemrajzában, fő motívummá erősödik A Pendra- gon legenda hátborzongatóan kalandos kísértethistóriájában. A hős itt is Bátky, a „fölösleges tudományok doktora”, aki a középkori misztikusok lázas tanulmányozása közben egyszeriben egy csikágói szabású gengszterregény és egy hazajáró szellemektől népes kelta rémlegenda kellős közepében találja magát. Cselekedeteinek lelki rugóiban, énjének alapszövetében a novellák hősének tökéletes mása, de portréján megbillent az egyes vonások egyensúlya. A novellák Bátkyja még csak a legprimérebb, legösztönösebb vágyban, a szerelmi vágyban becsülte többre az álmot a megvalósulásnál, a Pendragon-re- gény hőse már a tudományos kutatásban is megreked a sziszifuszi adathalmozásnál, és sohasem jut el a művé formálásig. A novellák alakja még csak búvára és rajongója volt az Amadis-regények legendás múltjának, a regény filológus-hőse átszellemült áloméletében már össze is téveszti a múltat és jelent, s félszeg mosolyával végigcsetlik-botlik egy vérbeii walesi kísértet- balladán. A novellákban még az intellektuális szenvedélyre esett a hangsúly, a regényben már a realitásérzék teljes hiányára. A kuriózumok kereséséből itt fcegaraseág lett, az elvontságból élhetetlenség, az ábrándozásból holdkóros- ság. Ott még a pátosz volt az erősebb, itt az irónia. Az elbeszélések jellemrajzában még a lírai melegség dominált, a regényében már a kaján malícia. Az arányok megváltozása, a fény és árnyék új elosztása átszínezi az egész portrét, és az önarckép finom líraisággal megrajzolt vonásai mögött egy karikatúra szelíden ironikus kontúrjai bontakoznak ki.

Ez a korabeli magyar irodalomban annyira rokontalanul álló regény a ragyogó szellemességű önkarikatúrán túlmenően megmutatja a férfivá érett író és nagy eredményeket elért tudós legfőbb világnézeti problémáit. A húszas évek végén és a harmincas évek elején — amerikai regények elemzése kapcsán — Szerb Antal esszéiben egyre többször és egyre erőteljesebben hangot kap az európai kultúra humanista hagyományainak féltése, az amerikai átlagpolgár „taylorizált” életeszményeinek, az amerikai életforma „standardizált” rendjének európai honfoglalásától és győzelmétől való félelem. Az amerikai életeszmények, a „babbittizmus” inváziójának réme szüli azt a szellemi ellentámadást, amelynek során a Hétköznapok és csodák hatalmas tablójában a modem nyugat-európai regény — elsősorban az új angol próza — elemzésében Szerb felmutatja az európai polgári kultúra arzenáljának összes szellemi fegyvereit, az intellektuális tartalom gazdagodását, az idő játékos feloldását, a hangulati hatásában intenzívebb természetfestést, a csoda, az irrealitás birodalmába átlebbenő cselekményesség megnövekedését és a mélyebbre markoló és koncentráltabb lélekábrázolást. Az esszéista Szerb európai életideálokat és a gazdagon sokrétű emberi egyéniséget védő nagy amerikanizmusellenes támadásának ragyogó szépirodalmi lecsapódása A Pendragon legenda, amely kalandos cselekményességében, árnyalt jellemrajzaiban és játékos iróniájában az új angol próza szinte minden vívmányát felvillantja, és egyesíti magában az esszéregény, a detektívregény és a kísór- tetregény elemeit. A cselekménynek olykor az irrealitásba átlendülő fordulatossága Chesterton műveinek, Garnett és Collier csodaregényeinek a hangu93